Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai - A naptári ünnepekhez kapcsolódó étkezési szokások
AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI 85 karácsonyi asztalt, amely a Hetés vidékén a karácsony megünneplésének legfontosabb szimbolikus tárgya volt. A karácsonyi asztal elkészítésének emléke számos változatban maradt fenn vidékünkön. Radamosban például az asztalra tett ünnepi terítő egyik sarkába kenyeret tettek, erre került egy másik abrosz, amin étkeztek, majd a dagasztóteknő a sodrófával. Az asztal alá pedig egy szakajtóba magvak, egy kis köteg szalma és az ekevasak kerültek. A magvak a következő év jó termését és a bőséget voltak hivatottak biztosítani, így ezeket az ünnep elmúltával hozzákeverték a vetőmaghoz a jó termés reményében, néhol pedig a baromfiaknak is adtak belőle, hogy bőven tojjanak. A karácsonyi asztal alatti szalmaköteget az ünnep után az állatok alá szórták, a szénát pedig megetették velük, hogy szaporák és egészségesek maradjanak. A gazdasági eszközöket azért helyezték a karácsonyi asztal alá, hogy jól szolgáljanak a következő évben. A karácsonyi asztalra helyezett tárgyakat aprószentek napján, újévkor vagy vízkeresztkor szedték le. Az asztalterítőt később vetőruhának vagy sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, a kenyér pedig megkeljen. Az éjféli mise volt a nap csúcspontja, amikor beteljesült Krisztus születésével az ünnep misztériuma. Mire a család hazatért, már ott állt a szobában, más helyeken pedig a mestergerendáról lógott le a karácsonyi életfa vagy termőág, aminek napjainkban is továbbélő változata a karácsonyfa. A december 24-ei szigorú böjt az éjféli mise után ért véget, amikor a hazatérők már kóstolót kaphattak a karácsonyra készült finomságokból, a pecsenyéből vagy a kocsonyából. A karácsonyi ünnepkörben egyébként a kocsonyától eltekintve nem szívesen fogyasztottak disznóhúst, hanem inkább szárnyasokat, tyúkot, kacsát, libát, pulykát. Ezt azzal a magyarázattal tették, hogy az angyalok is szárnyakon repülnek a házba, s velük együtt az áldás és a szerencse is. Karácsony napja a családi együttlét ünnepe volt és nem illett más házához menni. Ebből az alkalomból a családi asztalra a legfinomabb étkek kerültek: aranyló húsleves, főtt hús tormával és paradicsommártással, sültek, perec, rétes, mákos- és dióskalács, hájas sütemények, karácsonyi aprósütemények, aszalt gyümölcs, szilvalekvár. Ekkor szokták ugyanis először felbontani és megízlelni a télire eltett lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat. Szent István napján, vagyis december 26-án élénken élt az istvánozás, a névnapköszöntés szokása. István az egyház első vértanúja, valamint államalapító királyunk, Szent István névadó szentje. Ehhez az alkalomhoz fűződött egykoron a regölés szokása is. A regölés a legények és házasemberek termékenységvarázsló, párokat összeéneklő köszöntője volt. Karácsony másodnapját már nem tartották szigorúan, családi körben tartandó napnak, így ekkor megindult a szomszédolás és a rokonlátogatás. A névköszöntőket, regölőket pedig természetesen az a sok finomság várta, amit a háziak karácsonyra készítettek. Hetes népi táplálkozása
