Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai - A jelentősebb gazdasági munkák ételei
80 AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI A szőlőhegyi munkák és a szüret ételei A szőlőhegynek, a szőlőművelésnek és a bortermelésnek minden hetési gazda szívében megkülönböztetett helye volt. A saját bor a jó gazda egyik fontos ismérvét jelentette. Szerettek a hegyre járni és meglehetősen gyakran is tették, hiszen a szőlőművelés a gazdálkodás egyik legmunkaigényesebb ágazata volt. A hegyen végzendő kisebb munkák esetében, ha csak a gazda és családja ment a hegyre, általában nem főztek, hanem otthonról vittek magukkal ételt, füstölt húst, vindőshúst, vágottzsírt, kenyeret, hagymát. A legjelentősebb szőlőhegyi munka, a szüret nemcsak a gazdától, hanem a gazdasszonytól is komoly előkészületeket igényelt, a szüretelőknek ugyanis bőséges ebéd, főtt étel járt. Akinek nem volt a hegyen pincéje, otthon készítette el az ételt és felvitte a hegyre, akinek pedig volt, ott főzte meg az ebédet a szüretelőknek. A szüretre húslevest, csirkepaprikást készítettek, és elmaradhatatlan volt a diós- és a mákoskalács is, amit szerettek kublihup, azaz kuglóf formában kisütni. A napjainkban tipikusan szőlőhegyi ételnek tartott bográcsról joggal feltételezhetjük, hogy nem paraszti eredetű étel volt, hanem az úri-polgári szőlőbirtokosok készíttethették munkásaiknak egy-egy nagyobb és nehezebb szőlőhegyi munka alkalmával, és csak a 20. század második felében került át a népi táplálkozási kultúrába. Szőlőkapálás. Lendvahegy, 1970-es évek. Hetes népi táplálkozása
