Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai
AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI 69 Hetésben egy átlagos hétköznapon 5-6 óra tájban kelt a család, elvégezte a ház körüli legszükségesebb munkát, ellátta az állatokat és csak mindezek után, általában 8 óra körül került sor a reggelire. Ha napszámos volt a háznál, akkor annak már a reggeli előtt a ház körüli munkába is be kellett segítenie, meg kellett már előre szolgálnia a reggelit. Hetésben nagyon gyakori, szinte mindennapos reggeli volt a rántott leves, amibe száraz kenyeret daraboltak vagy kenyeret ettek mellé. Reggelire szívesen készítettek tejespépet, kukoricagánicát tejjel vagy tejeskávéval, de közkedvelt reggeli eledel volt a fokhagymás pirított kenyér is. Ha azt tervezték, hogy aznap nehezebb fizikai munkát fognak végezni, akkor kifőtt tésztát készítettek reggelire, gombucát vagy metéltet tejföllel, túróval. Csak egyfajta ételt készítettek, a gazda és a munkásai, a felnőttek és a gyerekek ugyanazt reggelizték. Szalonna, kolbász, sonka vagy más húsféle csak kivételes, elsősorban ünnepi napokon került a hetési paraszti asztalra egészen a 20. század első feléig. Az ebéd időpontjára vonatkozóan erősen tartotta magát azon szokás Hetésben is, hogy az ebédnek déli harangszóra, azaz 12 órára az asztalon kellett lennie. Ez alól csak az képezett kivételt, ha nem otthon, hanem például a mezőn dolgoztak, ahova ki kellett szállítani az ételt, vagy olyan munkába kezdtek, amit nem lehetett abbahagyni délben. A hétköznapi ebédek és általában a főétkezések egyetlen fogásból álltak. A mai értelmezés szerint egytálételekről volt szó. A leggyakrabban felhasznált hétköznapi ebédalapanyagok a krumpli, a tészta, a bab és a káposzta voltak. A leggyakoribb ebédre készített ételek a levesek, a főzelékek, a krumpli- és kukoricagánica, a dödölle, a dinsztelt köles- és hajdinakása, a különféle tészták, mint például a gombuca, mácsik vagy metélt voltak. Hús csak nagyon ritkán került hétköznap az asztalra, csak a legnehezebb munkák alkalmával. Ezek az ebédre készített ételek abban az értelemben is egytálételek voltak, hogy sokáig nem volt szokásban az étkezőknek külön-külön teríteni, hanem egy nagy tálból, közösen ettek, mindenki a saját kanalával merített maga elől vagy szedett a villájával. Az evőeszköz alatt egy szelet kenyeret tartottak, hogy az étel ne csöpögjön le. A vacsora ideje nem volt pontosan órához kötve. Vacsora akkor volt, amikor befejezték az aznapi munkát és besötétedett. Télen 5-6 óra körül, nyáron pedig még később. A vacsoraételeknek mindenképpen könnyen, egyszerűen elkészíthetőeknek kellett lenniük és az emésztés szempontjából nem Hetes népi táplálkozása
