Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
62 AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI Fűszerek A hetési népi táplálkozásban előforduló, az ételek ízesítésére használt fűszerek alapvetően két csoportra oszthatók. Egy részüket a hetési családok maguk is meg tudták termelni a kertjeikben, másik részüket pedig, amelyek távoli tájakról érkeztek, előbb a fűszereseknél, később pedig a vegyesboltokban vásárolták. Mivel a hagyományos hetési háztartások ezen a téren is az önellátásra törekedtek, így még a 20. század derekán is a fűszerek közül általában csak a nélkülözhetetlen sót, ritkábban a feketeborsot és a babérlevelet, nagy ritkán pedig a szegfűszeget és a fahéjat vásárolták. A szemes, egész állapotban vásárolt fűszereket általában otthon törték össze a borsüllőnek nevezett famozsárban. I I Az otthon termett fűszerek csokra igen gazdag volt. A már említett fűszerként használt vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyem, sárgarépa, zeller mellett kaprot, köményt, koriandert, borsikafüvet, tormát is termesztettek. A fűszereket télire megszárogatták és vászonzsákocskákban, majd később papírzacskókban szellős, száraz helyen tárolták. A köménymagból önálló étel is készült, a betegeknek és gyermekeknek adott köménymagos rántott leves. Ajüjbors, más népi elnevezései szerint fűbors, azaz borsikafű vagy kertibors jelentőségét az adta, hogy az egyébként igen drága feketeborsot pótolni lehetett vele. A fűborsot káposztás, répás ételekbe, savanyú levesbe és a különféle hurkák ízesítésére használták, amit kis csokorba kötve tettek az ételbe, hogy csak az ízét adja át, de ne főjön szét benne. A kapornak a savanyításnál és a mártáskészítésnél jutott fontos szerep, csakúgy, mint a tormának, amely a húsvéti ünnepkör és a lakodalom ételeinek elmaradhatatlan megfűszerezője volt. A hagyomány szerint a Lendva-vidéki lakodalomra készülő tormamártáshoz mindig a vendéghívónak kellett lereszelnie a tormát. Egykoron az őrölt fűszerpaprikát, amit Hetésben szinöspaprikának neveztek, minden család igyekezett saját magának előállítani. Saját maguk termelték a fűszerpaprikát, majd amikor bepirosodott, leszedték, felfűzték, két-három hétig a napon szárították. Az utolsó szárítást általában a kenyérsütés után a még meleg kemencében folytatták. Amikor teljesen megszáradt a paprika, a borsüllőnek Hetes népi táplálkozása
