Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 47 nyelvből átvéve szuncerózsának is nevezték. Az első felhasználási területe a zsírban sült tészták, például a fánk kisütése volt, mert ezzel meg tudták spórolni az értékesebbnek tartott disznózsírt. A napraforgó levelét az állatoknak adták takarmányként. A kámaházi szlovén kolónia lakói otthon is készítettek napraforgóolajat, amiből szívesen adtak el vagy cserélték más mezőgazdasági termékre. Ezt az olajat kezdetben a tökmagolajtól való megkülönböztetéseként egyszerűen fehérolajnak nevezték. A napraforgóolaj széleskörű elterjedése és használata csak az önellátás részleges feladása és az üzletekben vásárlás elterjedésével következett be. A tojás és a tojásos ételek „Ab ovo usque ad mala”, vagyis a „Tojástól kezdve egészen az almáig” - az ókori lakomák egyik fontos étkezési szabálya volt, hogy azt tojással illett kezdeni és almával befejezni. A tojásnak a népi táplálkozás szempontjából is fontos szerep jutott. Hozzáférhető és újratermelődő fehérjeforrásnak számított, hiszen ha volt tojás, lett csirke és lett tyúk is, ha pedig volt tyúk, lett újra tojás is. Az egykor élt gondos háziasszonyok igyekeztek ezen körforgást nem megbontani és a tojásból csak annyit elfogyasztani a családban, hogy minél több maradjon eladásra. A többi tojásból pedig csirkét keltettek, aminek nagy részét eladták a tikászoknak a friss tojással együtt. A tojás és a csirke értékes árucikknek számított, mégpedig a háziasszony saját kasszáját, a konyhapénzt gyarapító bevételi forrás volt. Híres tikászfalu volt a Muravidéken a vendvidéki Renkóc, azaz Renkovci, ahol a felnőtt férfilakosság jelentős része ezt a foglalkozást űzte. A fenti praktikus megfontoltságot megértve könnyen megállapíthatjuk, hogy a paraszti háztartásokban nem volt divatja a hat tojásból sütött rántottáknak. Nem hétköznapi, hanem ünnepi ételnek tartották, ha egy-két tojást megsütöttek magában vagy szalonnával, sonkával. Ezen étel a húsvéthétfő és a pünkösdhétfő ünnepi eledelének számított. A sülttojás-készítés a váratlanul érkező kedves vendég iránti tisztelet kifejezője is volt. Hasonló volt a helyzet a főtt tojással is, azt is csak ritkán fogyasztották, főleg akkor, ha nehéz fizikai munkát végeztek. A főtt tojás a böjti napokban is szerepet kapott, hiszen a tojás nem számított a tilalom alatti élelmiszerek sorába. Sőt, ha zarándokúira indultak egy-egy búcsújáró helyre, akkor a vindőshús és a kenyér mellett szívesen vittek magukkal főtt tojást is. Ha magában nem is gyakran használták fel a tojást, mert spóroltak vele, de szívesen főztek vele tojásos rántott levest. A rántott leves Hetésben annyira elterjedt étel volt, hogy akadtak családok, akik szinte minden nap ezt fogyasztották reggelire. Ha nehezebb munkát végeztek, például házépítés volt, Hetes népi táplálkozása
