Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
38 AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI tikászainak jellegzetes alakja és emléke máig elevenen él. A Muravidék egyik legjelentősebb tikászfaluja a Hetéshez közeli vendvidéki Renkóc volt, a mai Renkovci. Ha a baromfi mégis a család asztalára és nem a tikászok kosarába került, akkor is takarékos beosztás jellemezte az elkészítését. Tyúkot és csirkét csak jeles napon, különleges alkalmakkor, nehéz munkák idején vágtak. A tyúkhúsból elsősorban levest készítettek. Hetésben a tyúkhúsleves volt az első számú, legrangosabb, legértékesebb leves. A valódi tyúkhúslevesnek azt tartották, ami öreg tyúkból készült és amibe a „feje búbjától egészen a körme hegyéig” szinte minden része belekerült, kivéve a vére és a mája, mert attól zavaros lett volna. A tiklevest szinte orvosságnak tartották. Ha baromfit vágtak, a legtöbb családban felfogták az állat vérét és hagymás zsíron megsütötték. A sült vérből a gazdának és a gyerekeknek okvetlen enni kellett, mert úgy tartották, hogy nagyon tápláló és a fejlődést elősegítő eledel. A levesben megfőtt tyúkhúst azután főtt húsként paradicsom- vagy tormamártással tálalták, vagy hagymás-paprikás zsírban megforgatták és tyúkpaprikás lett belőle. A csirke- és tyúkpaprikáshoz szívesen tettek tejfölt is, hogy gazdagabb, kiadósabb, a szaftos húst kenyérrel fogyasztva laktatóbb legyen. Az így készült ételt tejfölös csirkének nevezték. A kevésbé tehetős családok a takarékosságot és a beosztást szem előtt tartva a tyúkot és a csirkét csak ritkán tálalták a családi asztalra sütve. Pecsenyét nem a kisebb, fiatalabb csirkékből sütöttek, hanem a már nagyobb, keményebb húsú j ércékből. A tyúkpecsenyéről úgy tartották, nem lehet vele annyi éhes szájat jóllakatni, mint a paprikással és a főtt hússal. Legtöbbször nagyobb darabban, hosszában félbevágva sütötték, hogy ne száradjon nagyon ki, szaftos maradjon, csak a végén vágták kisebb szeletekre. így csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor Hetes népi táplálkozása
