Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 35 Királyság gazdaságának egyik legfontosabb kiviteli áruját. Számos nemesi család gazdagodott meg a marhakereskedelemből, így például a Zrínyiek, a Batthyányiak és az alsólendvai Bánffyak is, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A húsfogyasztás mértékére csak szórványos és becslés segítségével megállapított adatok állnak a rendelkezésünkre. A marhahúsfogyasztás középkori és kora újkori erőteljes túlsúlya Magyarországon a 19. század elejére szűnt meg. 1934 és 1938 között billent át a mérleg, amikor a sertéshús lett a leggyakrabban és legnagyobb mértékben fogyasztott húsfajta, ami mellé másodikként a baromfihús zárkózott fel. A magyar paraszti társadalom étkezési szokásainak kutatásában az 1900-as évektől támaszkodhatunk a statisztikai adatokra megfelelő kiegyensúlyozottsággal és biztonsággal. Ezekből az adatokból kiderül, hogy a húsfogyasztás mértéke akkor korántsem volt olyan jelentős, mint napjainkban. Egy átlagos parasztcsalád háziállat-állományát inkább jelentős anyagi forrásnak tekintették, amelynek eladásával pénzhez juthattak, mint nélkülözhetetlen élelemforrásnak. Húst csak korlátozott mértékben fogyasztottak. Ennek fő oka a hús előállításának magas költségében rejlett. Ekkorra ugyanis már visszaszorult a legelők aránya, és a gabonakonjunktúra következtében más takarmányozást kívántak az állatok. Egy szegényebb parasztcsalád körülményeit figyelembe véve komoly mennyiségű zöld- és száraztakarmányt, gabonafélét, magőrleményt, korpát és háztartási hulladékot kellett megetetni egy állattal ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű húst adjon. Az állattal takarmányként megetetett növényekkel sokkal több éhes szájat lehet jóllakatni, mint amennyit a levágás után a húsával. A hús ezáltal mindig is a drága élelmiszerek közé tartozott. A húsfogyasztást az is felértékelte, hogy az élelmiszerek közül a hús a legromlandóbbak közé tartozik, amelynek tartósítása nehéz, esetenként költséges feladat volt. Hetes népi táplálkozása
