Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
16 AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI A kása a göcseji és a hetési lakodalmi szokásrendben is jelentős szerephez jutott. Gönczi Ferenc leírásából tudjuk, hogy a lakodalmi főétkezés régebben tejbekásával zárult. Ennek feltálalásakor, a lakodalom éjszakáján tréfás formában kásapénzt gyűjtött a főzőasszony a násznép tagjaitól. Kezét vastagon bepólyálva, jajveszékelve lépett az ünneplők közé, hogy megégette magát kásafőzés közben és a gyógykezelésre gyűjt. A kásapénz gyűjtésének szokása még akkor is továbbélt a lakodalmakban, amikor a kása már nem volt a menyegzői étrend része. A napjaink táplálkozásába már szervesen beépült rizs Hetésben csak a 20. század második felében jelent meg. A rizst ugyanis itt termelni nem lehetett, csak vásárolni. Mivel készpénz nem sok akadt a háznál, nem erre fordították. Akkor kezdték megismerni, amikor a II. világháború utáni jegyrendszer következményeként egy-két népesebb család rizsjegyet is kapott. A rizst azonban szokatlan ízűnek, pontosabban ízetlennek találták, így inkább értékesítették a rizsbonokat. A rizs csak az 1970-es években terjedt el szélesebb körben. Elsőként ünnepi alkalmakkor, lakodalmakkor, búcsúi ebédeken készítették köretként, később pedig már tejben főzve is ették. Az állami bolthálózatok kiépülésével és az önellátás részleges feladásával kapott jelentősebb szerepet a hetési emberek táplálkozásában. A szakirodalmi besorolás és terminológia ellenére ezen írás a kásafélék címszó alatt csak azokat az ételeket tárgyalja, amelyeket a gyűjtés során a megkérdezettek ide soroltak, vagyis az egész vagy durvára őrölt hajdina-, köles- és rizsszemekből készült ételeket. A dödöllét, a gánicát, a máiét nem a kásaételek között ismertetjük, hiszen a gyűjtések során inkább a krumpli- és tésztaételek közé sorolták őket a megkérdezett háziasszonyok. A köles és a hajdina, valamint a belőlük készült ételek A köles és a hajdina az emberiség legnagyobb múltra visszatekintő gabonaféléi közé tartozik, amelyek zordabb körülmények között is sikeresen termeszthetők. Napjainkra a nagyobb terméshozamú gabonafélék szinte teljesen kiszorították őket, de főként a reformtáplálkozás kezdi újra felfedezni és gyógyélelmiszerként alkalmazni ezeket. Napjaink egészséges táplálkozásában a köles jelentőségét az is biztosítja, hogy glutént nem tartalmaz, így a gluténra érzékenyek szívesen fogyasztják. Mivel lúgos kémhatású, savtúltengés esetén is segíti a szervezet egyensúlyának a helyreállását. A hajdinának is fontos szerepe van a reformtáplálkozásban, mivel igen értékes vitaminforrás. A B-vitamincsoport Hetes népi táplálkozása
