Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)

Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei

14 AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI

AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI

A kásafélék és a kásaételek

Mivel a kásaételek az emberiség legnagyobb múltú táplálékai közé tartoznak, így a hetési népi táplálkozás alapanyagainak bemutatását is ezzel kezdjük. A Magyar Néprajz című könyvsorozat Táplálkozás kötetében Kisbán Eszter a kása szóhoz három jelentést kapcsolt: egyrészt a hántolt, egész gabonaszemeket, másrészt az ezekből a szemekből darálással vagy durva őrléssel nyert nyersanyagot, harmadrészt az ezekből készült főtt, sűrű ételeket. A lovas nomád népek táplálkozási szokásaiból arra következtethetünk, hogy az üstökben főtt kásafélék már a honfoglaló magyarság körében is népszerűek voltak. A középkor végére, amikor nőtt a kenyérfélék népszerűsége Magyarországon, már inkább a kenyérsütésre alkalmatlanabb gabonafélékből készültek a kásaételek: kölesből, árpából, zabból és hajdinából. A kukorica a 17. században került be a kásaételek alapanyagai közé. A rizs egészen a 20. századig szinte luxuscikknek számított, ezért ritka vendég volt a köznép asztalán.