Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Bevezető gondolatok
10 Bevezető gondolatok a füst. Külön helye, állványa volt a vizes edények, korsók, mosogató- és mosóedények tárolásának, az úgynevezett vizespad. A kemence padkájára rakott bürögle vagy másként kantakocsi a főzőedényeknek a kemencébe rakását szolgálta. A kemence mellé támasztott szamalu, azaz szénvonó, sütőlapát és kukoricacsuhéból készült pemet várt kenyérsütésre. Olyankor a teknőtartót, a dagasztóteknőt és a kovászoló fát is bevitték a konyhába. A tejfeldolgozás edényei is itt kaptak helyet, sokszor egy régi ládában, hogy ne érje őket a füst. Az ilyen füstöskonyhába még nem kerülhettek dísztárgyak. A konyhák fejlődésében, élhetőbbé válásában hatalmas előrelépést jelentett, amikor a 19. század végén és a 20. század elején a kürtők és kémények segítségével kivezették a füstöt vidékünk parasztházainak konyháiból, a sárkemence helyére pedig összetettebb, mászókéményes kemence került, ami a ház egyik ékessége lett. A főzés a kemencéhez hozzáépített takaréktűzhely fémlapján zajlott, ennek végében aztán tovább magasodott a kemence, amelynek volt egy kenyérsütő része és egy redli része is. Mindkettőt kis fémajtóval lehetett bereteszelni. A kemence fontos részét képezte még a vízmelegítő üst is, amely leggyakrabban vörösrézből készült. A főzőedények anyaga és formája is megváltozott. A sparhelt platniján széles fenekű cserépfazekakban, majd öntöttvas edényekben, immár lábak nélküli lábasokban kezdtek főzni, hogy az edény minél nagyobb felületen érintkezzen a forró vaslappal. Idővel pedig a zománcos fémedények is megjelentek. A konyha füsttelenítésével mind az ételkészítés, mind az ott-tartózkodás kellemesebbé vált. A füstöskonyhákból lassanként a család kedvenc tartózkodási helyét jelentő lakókonyhák lettek. Már nemcsak az étel elkészítése, de az elfogyasztása is itt zajlott, így a 20. század elejére a paraszti konyhákba bekerültek az asztalok és a székek. A füsttelenítés megoldásával ezen helyiség használata még sokrétűbbé vált és a berendezési tárgyak száma is megszaporodott. Az összetettebb, dekoratívabb tároló bútorok is helyet kaptak itt. Magasabbak lettek a polcok, díszesebb edények is sorakoztak már a stelázsikon. Az asztal és a pad fölé tálas került díszedényekkel. A tehetősebb családok már konyhaszekrényt, kredencet is készíttettek. A falra szépen faragott vagy esztergályozott törölközőtartó kerülhetett dísztörölközővel, esetleg tükör és fésűtartó. A konyhák elmaradhatatlan részei lettek a polgári hatást tükröző hímzett falvédők, amelyeknek bölcsességei legtöbbször a családi boldogságról, valamint a takarékos és gondos háziasszonyról szóltak. A konyháról mindig is úgy tartották, hogy az a háziasszonynak és a család női tagjainak a birodalma. A lányoknak már egész kicsi koruktól kezdve ott kellett sertepertélniük a konyhában az édesanyjuk körül. Mivel a konyha állandóan fűtött helyisége volt a háznak, a család többi tagja is szívesen tartózkodott itt, ha ideje akadt rá. Amikor a gazda munka közben kis pihenőt tartott vagy ebéd után kicsit Hetes népi táplálkozása
