Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az étkezés rendje és alkalmai - Az emberélet fordulói és a hozzájuk kapcsolódó étkezési szokások
98 Az ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI emlékeznek arra, hogy láttak volna a lakodalmakban ilyen kalácsot, csak arra, hogy a keresztanya által vitt szalagokkal, pántlikákkal feldíszített fonott kalácsokat, kuglófokat nevezték fumunak vagy babakalácsnak. Az 1970-es években pedig a keresztanyák már nem kuglófot, hanem tortát vittek ajándékba, amit vagy maguk készítettek vagy egy ügyesebb asszonnyal süttettek. A tortákat rendszerint vajas, cukros krémmel töltötték és azzal is díszítették. A Hetés magyarországi falvaiban ismert pörköltcukor-tortákat az elcsatolt, Szlovéniához került hetési falvak lakossága a beszámolók szerint nem ismerte. A lakodalomból lassanként elszivárgó vendégeknek a főzőasszonyok a süteményekből és a kalácsokból egy kis kóstolót is tettek abba a cekkerbe vagy kosárba, amelyben a lakodalmas házhoz az előző héten kosarat vittek. Egykoron a Lendva-vidéki lakodalmat egy hét múlva az úgynevezett visszavacsora követte, amit azonban az 1970-es évektől mindinkább a lakodalmat követő első napokon rendeztek. A visszavacsora szokása még akkor is megmaradt, amikor a lakodalmak a családi házakból kikerültek a közösségi termekbe. Végleg pedig akkor tűnt el, amikor az éttermekbe kerültek át a lakodalmak. A visszavacsorára az új párt, a szüleiket, a testvéreiket, a legközelebbi rokonokat hívták meg és azokat, akik nagyon sokat dolgoztak a lakodalomban, a vendéghívót, a borgazdát, a főzőasszonyokat és a felszolgálókat. Visszavacsorát mindkét családnál külön-külön rendeztek, ahol ismét többfogásos vacsora várta az egybegyűlteket. Ez alkalommal is friss tyúkhúslevest főztek, főtt húst tettek az asztalra tormamártással, pecsenyét sütöttek, valamint palacsintát, rétest, süteményeket. Külön főzőasszonyt azonban már nem hívtak, hanem a háziasszony főzött a fiatalasszonnyal, akinek ebbéli tehetségére is fény derült ezen alkalommal. A házasságkötés után a visszavacsora alkalmával járt az újdonsült asszony először a szülői házban. Virrasztás, halotti tor Bálint Sándor, a magyar vallási néprajz kimagasló kutatója szerint az emberi életnek három nagy életeseménye, ahogyan ő fogalmazott, „szüksége” van, amelyen minden embernek át kell mennie: a születés, a házasság és a halál. Az ember földi életét lezáró temetési szertartás sem múlhatott el étkezés nélkül. A Muravidék gazdag tárházát szolgáltatja a halotti szokásoknak. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy egészen az 1980-as évekig, amíg fel nem épült minden település siralomháza, azaz ravatalozója, a háztól történt a temetés. Ez pedig egy sokkal emberibb, a szomszédság és a rokonság által aktív részvételt igénylő halotti szertartáskört eredményezett. Amíg a halott a háznál volt, őrizni, virrasztani kellett, mégpedig a szó szoros értelmében egész éjjel, tehát reggelig. A virrasztóban Hetes népi táplálkozása
