Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
Fontos kiemelni, hogy Bencsecz Ábrahám János rendkívül inspiráló közegben élt, mely, akárcsak katonai évei, erősen pozitív hatást gyakorolt rá. A dalokban emlegetett helynevek, melyeket helyileg konkrétan be lehet azonosítani, arról tanúskodnak, hogy a szerző a falu egykori középpontjában élt, ahol csak úgy pörögtek az érdekes események. A kézirat dalaiból érezni lehet az akkori Sál nyüzsgését, mely mondhatnánk, hogy különböző kultúrák, nemzetiségek, nyelvek és vallások (evangélikusok, katolikusok, kálvinisták, ortodox és zsidó közösség) olvasztótégelye volt. A falu már akkortájt három temetővel és saját haranglábbal rendelkezett, s harangja számos falusi eseményt vitt hírül a világnak. A helyi vonatkozású fogalmak, melyek szintén szép számban fellelhetők a dalokban, gazdag társadalmi életről adnak tanúbizonyságot. A településen 1907-ben megépült a vasút, s ezáltal megnyílt a világ. Ennek köszönhetően a falu a harmincas években virágkorát élte, ami az élet minden terén érezhető volt. 1931-ben, amikor Ábrahám János a kéziratán munkálkodott, Salnak 857 lakosa volt, és Muravidék legnagyobb települései közé tartozott. A faluban akkoriban 30 kereskedő és iparos tevékenykedett, két malmot üzemeltettek, a településnek volt állami iskolája is. Salban három kocsma működött, vágóhíd hentesbolttal, volt péksége és két nagyobb vegyesáru-boltja is. 1924-től Sál önkéntes tüzoltóegylettel is büszkélkedett, mely kiképzettsége és felszereltsége révén a muravidéki tűzoltóság csúcsának számított. Elsődleges célja mellett a tűzoltóegyletnek fontos társadalmi és kulturális szerepe is volt. így a sáli tűzoltók például 1928-ban a helyi evangélikus iskolában színjátékot mutattak III. Sal (mai Šalovci) a 20. század harmincas éveiben6 6 Összefoglalva Krenn, Mark: Julij Gyula Schönauer. Šalovski fotograf. Murska Sobota: Pomurski muzej Murska Sobota, 2014 című monográfia nyomán. 18 Treba je poudariti, da je Janez Benčec Abraham živel v izredno inspirativnem okolju, ki ga je, prav tako kot čas v vojski, močno zaznamovalo v pozitivnem smislu besede. V njegovih pesmih omenjeni toponimi, ki jih je mogoče konkretno lokalno opredeliti, pričajo o dejstvu, da je živel v nekdanjem središču naselja, ki je bilo center pestrega dogajanja. Iz pesmi, ki jih najdemo v njegovem rokopisu, je dobesedno čutiti vrvež takratnih Šalovcev, utrip vasi, ki je bila talilni lonec raznih kultur, narodnosti, jezikov in verstev (evangeličanov, katoličanov, kalvincev, pravoslavcev, židovske skupnosti). Naselje je imelo že takrat kar tri pokopališča, pa tudi svoj zvonik, katerega zvonjenje je najavilo marsikateri dogodek v vasi in širše. Izrazi lokalne provinience, ki jih najdemo v zapisih pesmi, pričajo o živahnem socialnem okolju. Naselje, ki je leta 1907 z železnico dobilo povezavo s svetom, je prav zaradi tega v tridesetih letih doživljalo svoj razcvet, kar se je poznalo na vseh ravneh življenja. Šalovci so imeli v letu 1931, ko je nastajal Abrahamov rokopis, 857 prebivalcev in so spadali med največje prekmurske kraje. V naselju je v tem obdobju delovalo 30 trgovcev in obrtnikov, obratovala sta dva mlina, imeli so državno narodno šolo. V kraju so delovale kar tri gostilne, klavnica z mesnico, pekarna in dve večji trgovini z mešanim blagom. Šalovci so imeli od leta 1924 svoje gasilsko društvo, ki je po izurjenosti in opremi sodilo v vrh prekmurskega gasilstva. Poleg svojega prvotnega namena je gasilsko društvo igralo tudi pomembno družbeno-kulturno vlogo. Šalovski gasilci so na primer leta 1928 v domači evangeličanski šoli uprizorili gledališko igro, in sicer 6 III Šalovci v tridesetih letih dvajsetega stoletja6 6 Povzeto po Krenn, Mark: Julij Gyula Schönauer. Šalovski fotograf. Murska Sobota: Pomurski muzej Murska Sobota, 2014.
