Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)

Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára

ugyan viszonozta, de ismeretlen oknál fogva, vagy egyéb körülmények miatt, szerelmük nem tudott beteljesedni. János életében (a későbbi feleségével való házasságkötése előtt) egyébként legalább négy olyan fiatal hölgy létezett, akikkel levelezgetett és szorosabb kapcsolatot is ápolt. Ezen hölgyek egyikét viszont olyan mélyen a szívébe zárta, és olyasmit mozdított el benne, ami még soká álmatlan éjszakákat okozott számára.

A szerzők - Sáli elégiák címmel - János irodalmi intimitását kívántuk körbejárni. Úgy tűnik, a letűnő gyermek- és serdülőkori jellemzők mellett a sértett érzelmek vezérelték Jánost az alkotásra, feljegyzéseinek megírására.

»E szerény soraim ébreszék fel lelkedet s vigasztaljad meg busulo szivemet, mert ha sémi vigaszt nem talál szivem nem sokára éreted hasad meg. Szelek és viharok föl kerekedjetek. Bus sohajtásim hírűi vigyétek. Zőrgesétek meg babám ablakát adjátok átt néki a kezem Írását.«

A könyv belső borítóján az érzelmileg legerősebb mondatok egyikét ragadtuk ki Bencsecz azon sorai közül, amelyet a tizenhetedik levéltervezetében4 találtunk, hiszen ez az egy mondat {„Szelek és viharok, föl kerekedjetek. ”) összefoglalja a Bencsecz-kézirat keletkezéstörténetének esszenciáját. A vihar, mint olyan elsősorban nem meteorológiai jelenségként értelmezendő, hanem inkább lelki bánatának metaforikus ábrázolása, a szívében tomboló vihar jelképe, a szerelem erejének tanúbizonysága, mely hol lenyűgöző, hol pedig építő vagy pusztító hatást vált ki egyszerre.

4 Bencsecz Abrahám János levelei igazából nem levél formájában íródtak (nem külön papírokon és borítékolva sem voltak), hanem a kézirat részeként (melyben voltak dalok és emlékversek is) lettek lejegyezve, ezért a levél helyett sokkal szerencsésebbnek tartjuk a levéltervezet kifejezést.

zaradi neznanih razlogov in okoliščin nikoli ni bila v celoti izpolnjena. V Janezovem življenju naj bi (pred poroko s kasnejšo ženo) obstajala vsaj štiri dekleta, s katerimi si je dopisoval in je bil z njimi tudi globlje povezan. Osebnost enega izmed teh deklet je segla izredno globoko do njegovega srca in v njem premaknila nekaj, kar ga je še zelo dolgo begalo.

Z naslovom Šalovske elegije smo avtorji spremljajočih besedil poskušali zaokrožiti Janezov literarni intimizem. Zdi se, da so bila poleg izginjajočih identifikatorjev otroštva in mladosti osnovno vodilo Janezovih zapisov ranjena čustva.

»Naj ti te moje skromne vrstice prebudijo dušo, ti pa potolaži moje žalujoče srce, kajti če srce moje kmalu ne najde tolažbe, se bo zaradi tebe raztrgalo. Prebudite se, vetrovi in viharji! Ponesite ji novico o mojih žalostnih vzdihljajih. Potrkajte na okna moje drage, predajte ji moj rokopis.«

Na notranji naslovnici knjige smo uporabili eno najčustvenejših sporočil iz avtorjeve sedemnajste pisemske predloge4, namreč poved "Prebudite se, vetrovi in viharji!" Povzema namreč esenco nastanka Benčecovega rokopisa. Vihar kot tak v prvi vrsti ni mišljen kot meteorološki pojav, temveč metaforično opisuje avtorjevo duševno razrvanost; torej gre za vihar v njegovem srcu, moč narave ljubezni, ki je hkrati fascinantna in čudovita, lahko pa tudi uničujoča.

4 Pisemska besedila Janeza Benčeca Abrahama dejansko niso napisana v obliki pisem (torej niso zapisana vsako na svojem papirju niti nimajo ovojnice), temveč so bila zapisana kot del rokopisa, ki je vseboval tudi pesmi in spominske verze, zato bomo namesto izraza pismo uporabljali izraza pisemska predloga ali pisemsko besedilo.

13