Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bencsecz Ábrahám János eredeti dalainak másolata
Ótvenszer is Cehußtt máraz a kgczfa fehér fürtös virágja alatta űlegy ősz ember ki most jött visza a nagy világ útjáról fői fői sóhajt az elmúltra meg ara a göndör hajú szép ßnyra visza jöttem mire Ce fiúit az akáczfa felár fürtös virágja. Vége. 103. i. Jaj de üres ez a kis fiáz taßn nincsen ßkoja hervad bene egy rózsa szál nincsen aki locsolná az én szivem is hervadozik, bánatába kesereg rég el veszet boldogságom visza simi nem lehet. II. ‘Elmúlt a tél itt a tavasz kjnyilott az ibolya nem sir már az én hegedűm mindaz előtt vaßha én sem siroffnem zokogok, csöndes Ieszek,őrőkre ki visznek,a temetőbe szomorú fűz tövében. Vége. 104. i. I Haß! madár rá szálott a házunkra itt is meg hal valaki nem sokára án halok meg mert me8 őlla szerelem a faluban legszebb kis ßnyt szerettem. II. Haß! madár rá szált a mi házunkra itt is meg halvaßki nem sokára én halokjneg mert meg öl a pajtásom a faluban ketten járunk,egy ßnyhoz. Vége. 105.1. Három kis ßny ki ment a temetőbe mind a három rá borult egy keresztre három kpzűlcsafjegy sóhajt az égre volt szerettőm de az JAlekszander elvitte. II. Vem vagyok,szép csalfa szemem fekette nem is vagyok,Vrekmurjei remette sem remette sem afának,a levele én vagyok, az kinek,nincs szeretője. 106. I. János gazda befogta a két szűrke lovát és elvitte az orvoshoz Eani babáját kérdi tőle a főorvos Eam mi bajodt vizi borgyu nő te beneddagadt a gyomrod. III. 115
