Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Ki bántotta Zalailonát?
Ki Zalailona sírt. Anyuci hiába csitítgatta, hiába vigasztalta. Pedig igencsak sietni kellett volna, mert reggel minden perc számít. Főleg minden kárba veszett, elvesztegetett perc. Az első elfecsérelt pillanat már azonnal a vekker megcsörrenése után bekövetkezik. „Csak még öt percecske..." - gondolja anyuci, és kényelmesen a másik oldalára fordul, mert hát ő is álmos, csak egy icipicit szeretne még szundítani, egy nagyon picit. Sajnos ez mindig tizennégy percnél tovább szokott tartani. Ezért utána nagyon fel kell gyorsítani a tempót, mert az egyik óramutató kegyetlenül kergeti a másikat: „Gyor-san, gyor-san, si-ess, si-ess, tik-tak, tik-tak..." A sok elvégzendő reggeli feladat pedig csak ezután következik, beleszámítva a reggeli elkészítését, annak elfogyasztását, aztán persze a sok fürdőszobai teendőt, amikor is fröcsköl a víz mindenmerre. Zalailona prüszköl:- Fogmosás, kiköpjük! Phö! - Zalailona nevet, anyuci sietne, mert az óra ketyeg, de ő is csak nevet, hiszen ki tudna haragudni a kis aranyoskára, anyuci szemefényére^Majd következik a gardrób, azaz az öltözködés. Anyuci szeret csinosan öltözködni, Zalailona is szeret csinosan öltözködni, sőt, határozottan meg is mondja, mit nem szeretne felvenni. Ez legtöbbször az, amit anyuci éppen előkészített. Ami nem azt jelenti, hogy Zalailona ezt dacból mondaná vagy mert talán rossz kislány lenne. Nem, nem. Zalailonának már kialakult, vagy inkább kifinomult véleménye van bizonyos dolgokról, főleg ami a divattrendeket illeti. Pedig ő még csak kis óvodás. Majd következik a frizura, illetve a frizurák, mert anyucié is, aztán amikor már indulni bántottaZa|ai|onát^
