Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Mit (nem) vihetünk haza?
ugyanis anyának segédkezni a kisbaba fürdetésénél. Kellemes illatok terjengtek a meleg fürdőszobában, a kisbaba rügkapált, nevetgélt, gőgicsélt, meg persze fröcskölt minden irányba. Móricka is csak egy kis alsónadrágban sürgölődött a kis kád körül, és a végén ő még szinte vizesebb lett, mint a baba. így hát őt is gyorsan meg kellett fürdetni. Lefekvés előtt anya ismét elő próbálta hozni az óvodából elhozott tárgyak ügyét, de Móricka nem figyelt rá.- Tudod, kisfiam, azokat vissza kell vinni, hiszen azok nem a miénkek, a többi gyerek szomorú lesz, ha egyik napról a másikra eltűnnek a játékok. Akkor nem lesz mivel játszanotok az oviban. Holnap visszavisszük őket, jó«?- Hol vannak1?- - de anya hiába faggatta a kisfiút. Móricka behunyta a szemét és nem felelt. Anya látta, hogy csak színleli az alvást, de tudta, hiába minden, kisfia nem érti, vagy csak nem akarja megérteni, mit akar neki mondani. Móricka eközben a kuckójában gondosan elrejtett sárga kockára, zöld fenyőtobozt ábrázoló figurára és a piros kisautóra gondolt, amiket az óvodából hozott. Ezek már az ő gyűjteményébe tartoznak, mondjon anya bármit, akkor sem viszi őket vissza. Hiszen senki sem kereste őket az oviban, meg aztán azt is látta, hogy a kis Kevin is elvitt a minap egy kék kisautót. Ha neki nem kellett visszahoznia, akkor ő sem viszi vissza. Kész. Reggel már egy kis késésben voltak, amikor elindultak, ezért anyának nem volt ideje előhozni a kisautó és a többi óvodából elhozott játék ügyét, így hát Móricka egy kicsit megnyugodott. Lehet, hogy anya meg is feledkezett róluk1? Ki tudja? Hiszen van elég gondja. Adámkával is sokat kell foglalkoznia, meg különben is sok a munkája. Akkor talán ezt meg is úszta... Talán még azt a kis fekete bágert is elhozhatná.... Délután apa jött érte. Ez megnyugtatta Mórickát. Sietni sem kellett, mert apa általában nem siet, nyugodtan megvárja, amíg Móricka megkeresi a cipőjét, aztán befűzi, először az 45
