Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Egy kis makk története

gőze sincs semmiről. Hát most aztán mit kezdjek veled«?De nem soká kellett ezen morfondíroznia, mert újra csak feltámadt a szél és elsodorta onnét makkocskát. Ennek még annyi ideje sem volt, hogy azt mondja távozóban: „papapuccs".

A szél pedig sodorta, sodorta a kis makkot, gurult lefelé a lejtőn, egyre csak gurult. Útközben majdhogynem újra csak feldöntött egy arra szorgoskodó hangyacsapatot, de szerencsére sikerült őket ügyesen kikerülnie, aztán egy kis csordogáló erecske mentén gurult tovább, és csak kévésén múlott, hogy bele nem pottyant a vízbe, majd a szellő hirtelen még jobban fölkerekedett, és makkocska egyszerre csak a levegőben találta magát, és repült, repült, egyre csak vitte a szél.

Hosszas repülés után végre elérkezett a landolás pillanata. Eléggé koppanós élmény volt, de úgy látszik, makkocskának ez már meg sem kottyant. Álmosan megigazította kalapját, majd óvatosan körülnézett. Egy alacsony, de tágas és világos ház előtt találta magát, ahonnan zsibongás, gyerekkacaj hallatszott. Az óvoda épülete volt. Egy meleg kis kéz váratlanul felemelte és szaladt vele egyenesen befelé, hogy a többieknek is vidáman elújságolja és megmutassa, mire bukkant.- Óvónéni, gyerekek, nini, mit találtam, egy pici kis kalapos makkot! Jaj, de aranyos! - lelkendezett a kis pajtás.

Egy csomó gyerek gyűlt egyszerre csak össze körülötte.

Csodálkozva, nevetve figyelték a kis makkot, megcirógatták kicsinyke kalapját, majd úgy döntöttek, hogy egy kis kosárkába helyezik, amelyben már sok-sok színes falevél közt ott pihent néhány dió, gesztenye, mogyoró és még egy-két vadgesztenye is, és mintha egy kis szégyenlős kalapos pajtás is lett volna már a társaságban.

42