Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Kivel alusznak a macik?
Kivel alusznakamacik£ Hát a kisgyerekekkel. Vajon azért, mert a kislányok és a kisfiúk este félnének egyedüli Dehogy, hiszen ezt már tisztáztuk. A gyerekeknek aztán végképp nincs mitől félniük a sötétben. Hisz tudjátok: Larifari! Meg aztán anyu és apu is éberen figyeli minden szusszanásukat. Még jó! De a macik, ők bizony nem mernék azt állítani, hogy este lefekvés előtt nincs bennük egy pirinyó szorongás sem. Mert az az igazság, hogy ők egyedül nem mernének este nyugovóra térni. Őket ugyanis egyszer még hajdanában nagyon megijesztette egy rémes alak, akit úgy hívott mindenki nagy rettegve és csak halkan, óvatosan, hogy Macifaló Manfred. Ez a Macifaló Manfréd borzalmas alak volt. Külsőjét tekintve ugyan még nem lehetett volna róla megállapítani, mennyire gonosz, mert ügyelt arra, hogy mindig rendezett legyen. Ruháját ügy-ahogy igyekezett rendben tartani, de ettől függetlenül olyan bűz terjengett körülötte mindig, hogy már messziről érződött a szaga. Gonoszkásan pislogó szemét pedig, amelyről felismerhették volna, sötét szemüveg mögé rejtette. Torzonborz hajára ártatlan micisapkát hüzott, csúnya, nagy, szőrös kezén pedig barna bőrkesztyűt viselt télen-nyáron. Macifaló Manfrédnak az volt a kedvenc időtöltése, hogy ártatlan macikat ijesztgetett, és ha már jól megszeppentek, akkor felkapta, szorosan magához szorította őket és elnyargalt velük a barlangjába. Ott aztán tovább kínozta a szegény párákat, és az a hír is elterjedt róla, hogy néhányat még föl is falt! A sok-sok elrabolt, ijedt macit egy sötét kamrába zárta, és időnként be-be rohant közéjük, 33
