Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Filip és a rakoncátlan bringa
Filip^g^rakoncátlan bringa Filip végre megkapta szüleitől a már oly régóta óhajtott új bringát. Igaz, hogy olyan gyerekbringa volt még, de nem az a leggyerekesebb, műanyag kerékpár, amilyennel a legkisebbek száguldoznak a „nagyvilágban”, hanem majdhogynem nagyfiűs járgány. Volt ugyan hozzá pótkerék is, de nem kellett felszerelni, mert Filip anélkül is tudott biciklizni. Vagyis majdnem tudott. Percek, vagy inkább csak másodpercek kérdése volt, mikor indul be az önálló kerékpározása minden külső segítség nélkül. Meg is beszélték apával és anyával, hogy délután megtanítják őt kerékpározni. Lázas izgalommal várta ezt a pillanatot, egyfolytában a bringa körül sündörgött, nézegette, tologatta, többször rá is ült, de mindig ugyanúgy végződött a dolog: a bringa kattogott, zörgött és mintha még prüszkölt is volna hozzá, majd váratlanul egészen megbokrosodott és ledobta Filipet a nyeregből. A kisfiú még néhányszor megpróbálta megszelídíteni új bringáját, de az egyre csak hangoskodott, a kattogása egyre mérgesebbé vált, majd mintha beszélni tudna, kiabálni és már majdhogynem ordítozni kezdett Filippel. „No, ebből elegem van! Egy kattogó, hangoskodó bicikli, hát ki látott már ilyet1?” - gondolta mérgesen Filip.- Csúnya, csúnya bringa, nem kellesz! - mondta neki hangosan, aztán nagy dühösen a falnak vágta az egész szerkentyűt. Csalódottan ment a szobájába. Sírhatnékja támadt és dühös volt. Meg el is fáradt a sok 19
