Horváth Károly (gyűjt.): Átimennék a Murán… Lendva környéki népdalok (Budapest, 1992)
Bevezető
elérzékenyülés nélkül végighallgatni azt az idős férfit, aki könnyes szemmel olyan újkeletű nótát énekelt, hogy megszakad a szívem, nem láthatom anyám sírját a gáborgyházi temetőben. Pedig akkor már lehetett. A hetvenes években egy másik könyvemen dolgoztam, és csak kevés időm maradt arra, hogy a hetési dalokkal foglalkozzam. 1983-ban a Magyar Nemzetiségi, Oktatási, Művelődési, Önigazgatási Érdekközösség felettes szerveimen keresztül arra kért, hogy vállaljam el a Lendva környéki magyar kórusok — népdalkörök — mentorálását, vezetését. Négy község kérésének nem tudtam ellenállni. Azóta is rendszeresen kijárok, gyűjtöm és tanítom a magyar népdalokat. E kórusokon keresztül módom nyílt mélyebb betekintést nyerni a magyar falvak népdalkultúrájába, népzenei életének múltjába, jelenébe. Az e tájon élők — ugyanúgy mint Zalában — mindent énekelnek — népdalt, nótát, operettet, rádióból, televízióból tanult dalokat éppen úgy, mint szüleiktől, nagyszüleiktől átvett régi énekeket, szokásdalokat stb. Összejöveteleiken — sajnos — a nóta van túlsúlyban, de ha valaki irányítja a társaság dalolását, ha olyan személy van köztük, aki jobban kedveli a népdalokat a műdalnál, akkor a népdalokat is épp oly szívesen éneklik. Gyűjtéseknél elsősorban a népdal érdekelt, de vettem fel népies dalokat, műdalokat, gyermekdalokat stb. A több mint 800 dal közül a kevésbé ismert népdalokat, a Zalában is énekelt népdalok itteni variációit, valamint a határ magyar oldalán felvett népdalokat válogattam ki, és így állt össze a 226 dalból és a több, mint hatvan variánsból álló gyűjtemény. Örvendetes, hogy van köztük ősi stílusú népdal is, melyeket az ötfokúság, az ereszkedő dallamvonal jellemez, a többség azonban új stílusú, melyeknél legszembetűnőbb az első és az utolsó sor dallamának azonossága. Elnézőbb voltam a balladáknál. Ezek nagyrészének dallama még kiforratlan, szövege történetszerű — különösen a 184,185,186,187, és a 191. számú dalokra gondolok. A 187-es ballada eseménye valóban a közelben levő Zalabaksán történt, a fiatalember pedig hetési, göntérházi születésű volt. Szövegük szerint nyolc csoportra osztottam a gyűjteményt, mellyel a dalcsokrok összeállítóinak munkáját kívántam elősegíteni. Egy-egy csoporton belül az emelkedő szótagszám adja a sorrendet. Sokat foglalkoztatott a dalok szövegének közlési módja. A fonetikus közléstől az tartott vissza, hogy zavarja az itt élőket, a magyar nyelvet tanulókat. Ha pedig ragaszkodom a magyar helyesírás szabályaihoz, akkor pedig jó pár szép népi kifejezéstől, szótól fosztom meg az éneklőket, az utódokat. Végül is maradtam az utóbbi mellett, de sok helyen tettem kivételt. A 141. és a 187-es daloknál a példa kedvéért meghagytam a helytelenül használt sorvégi rímeket. A 189-es dallam három különálló szövegféleséggel található e tájon, mindegyiket közlöm. Érdekes a 203. számú, a Bazsa Mári libája kezdetű népies dal, mely itt egy szép népi dallamfordulattal és más szöveggel jelenik meg. Az összesítésnél tűnt fel nekem is, hogy több dalnak csak egy versszaka van. Gyűjteményemből kerestem hozzájuk szövegeket, második, s további versszakokat. Itt említem meg, hogy népdalaink nagy része alkalmazkodó ritmusú, ami azt jelenti, hogy a második versszaknál nem kell ragaszkodni az eredeti ritmushoz. 5
