Süč, Dejan: Inesfalwa Gyertyános Zalagyertyános Gaberje (Gyertyános - Lendva, 2016)
5. Újkor
Ogrske, je leta 1850 prišlo do popisa prebivalstva v celotni monarhiji, ki so ga skupaj izvajale civilne ter vojaške oblasti. Naselje Gaberje je bilo tedaj že del leta 1849 ustanovljenega dolnjelendavskega okraja, enega od šestih upravnih okrajev v županiji Zala. Glede na podatke je leta 1850 v Gaberju živelo skupno 261 prebivalcev, od tega 172 moških ter 89 žensk. Vseh 261 prebivalcev je bilo rimskokatoliške veroizpovedi ter madžarske narodnosti.107 Leta 1854 je nastal zemljiški kataster naselja Gaberje, ki navaja tudi poimenovanja nekaterih območij znotraj naselja, predvsem večjih sklenjenih površin kmetijskih zemljišč. Od severa proti jugu so si tako sledila naslednja območja: Fekete Erdő, Kopinya Csernecz mellyek, Széllabi, Kopinya irtás, Belsőhelyek dilicsi, Nagy rét keleti és nyugatti, Teleki majormelyek, Keretesi, Zátonyi, Nagymező, Szakaszt, Martonfűses, Kalapincsa mellyek. Izsek iz zemljiškega katastra je viden na sliki št. 23. Vodotok, viden na sliki, predstavlja rokav reke Mure in le potrjuje dejstvo, da je v preteklosti reka Mura pogosto prestopila strugo in poplavila območje naselja. Zanimivo je tudi, da so se vsaj nekatera od teh imen ohranila vse do danes, območje severno od ceste, ki je povezovala Beltince ter Lendavo, se tako še danes imenuje Kopinya, podobno je stanje tudi s poimenovanji, ki izvirajo iz zgoraj navedenih poimenovanj in jih uporabljajo predvsem starejši krajani. To so 107 Források a Muravidék történetéhez II: szöveggyűjtemény - Viri za zgodovino Prekmurja II: zbirka dokumentov, Szombathely, 2008, str. 19. tyános az 1849-ben létrehozott alsólendvai járásnak, a Zala megyei hat közigazgatási járás egyikének a része volt. Az 1850-es adatok alapján a faluban összesen 261-en éltek, 172 férfi és 89 nő. Mind a 261 lakos római katolikus vallásának és magyar nemzetiségűnek vallotta magát.107 1854-ben készült el Gyertyános földkatasztere, amelyben megtalálhatók a nagyobb, megművelt összefüggő területek, azaz dűlők megnevezései is. Ezek északról dél felé haladva a következőképpen követték egymást: Fekete Erdő, Kopinya Csernecz mellyek, Széllabi, Kopinya irtás, Belsőhelyek dilicsi, Nagy rét keleti és nyugatti, Teleki majormelyek, Keretesi, Zátonyi, Nagymező, Szakaszt, Martonfűses, Kalapincsa mellyek. A kataszter részlete a 23. sz. képen látható. A képen látható folyóvíz a Mura egyik ága, ami megerősíti azt a tényt, hogy a múltban a folyó gyakran átlépte medrét, és elárasztotta a települést. A fenti nevek közül néhány máig is fennmaradt, így a Beltincit és Lendvát összekötő úttól északra fekvő területet még ma is Kopinyának nevezik. Az idősebb lakosok körében kisebb-nagyobb változtatásokkal több, a felsoroltakból származó megnevezés is fennmaradt, pl. Szakasztás, Narét, Nagymező, Zátom. Megfigyelhetjük, hogy a benépesítés mind a kataszter elkészítése előtt, mind azt követően a kép közepén látható, „Nagy rét keleti és nyugatti” nevű terület köré összpontosult. 107 Források a Muravidék történetéhez II: szöveggyűjtemény - Viri za zgodovino Prekmurja II: zbirka dokumentov, Szombathely, 2008,19. old. 90
