Süč, Dejan: Inesfalwa Gyertyános Zalagyertyános Gaberje (Gyertyános - Lendva, 2016)
3. Római kor
3.2. Vaška šuma pri Gaberju Druga posebnost, ki se je ohranila iz antičnih časov, je zagotovo gomilno grobišče, znano tudi pod imenom Vaška šuma pri Gaberju. Če so bili kamniti spomeniki značilni predvsem za pokope rimskih naseljencev iz območja današnje Italije, je domače avtohtono prebivalstvo za svoje pokope izbralo gomilna grobišča, ki so svoje poreklo imela v prazgodovini. Zanimivo je predvsem, da se je ta tradicija ponovno obudila po tristoletnem premoru. Najverjetneje je domače prebivalstvo v času stapljanja s keltsko kulturo v zadnjih stoletjih pred našim štetjem opustilo svoj prvotni način pokopavanja, po zatonu keltskega vpliva in ob vse intenzivnejši romanizaciji sredi prvega stoletja našega štetja pa je tradicijo iz neznanih razlogov ponovno obudilo. Gomilna grobišča, ki so po izgledu identična temu v Gaberju, se tako iznenada pojavijo na ozemlju današnje Spodnje Avstrije, Zahodne Madžarske, Severne Hrvaške in Pomurja s Slovenskimi goricami.41 O značilnostih gomilnega grobišča lahko sklepamo iz raziskav ostalih grobišč v bližnji okolici Gaberja. V gomilah so tako bili izključno žgani in najpogosteje posamični pokopi različnih oblik. Prva ter najpreprostejša oblika je bil preprost žgan grob na površini, kjer so bile sežgane kosti s pepelom in pridatki razsute na območju v velikosti enega kvadratnega metra. Veliko red-41 Šavel, I., Najstarejša poselitev Prekmurja, str. 10. V: Kronika: časopis za slovensko krajevno zgodovino 39, Ljubljana, 1991. 3.2 A gyertyánosi halomsír A második fennmaradt római kori különlegesség a Vaška šuma pri Gaberju néven ismert halomsír. Míg a sírkőállítás elsősorban a mai Olaszország területéről betelepültek temetkezési szokása volt, az őshonos lakosság a temetkezéshez az őskori temetkezési szokásokból származó halomsírokat választotta. Elsősorban az érdekes, hogy e hagyomány háromszáz éves szünet után újjáéledt. A hazai lakosság valószínűleg az időszámításunk előtti utolsó évszázadokban, a kelta kultúrával való összeolvadás idejében elhagyta az elsődleges, őskori halomsírokba való temetkezési módot, majd a kelta hatás elmúltával és az időszámításunk első századában egyre erősödő romanizáció következtében e hagyomány ismeretlen okból újra felelevenedett. így a gyertyánosival azonos kinézetű halomsírok hirtelen megjelentek Alsó-Ausztria, Nyugat-Magyarország, Észak-Horvátország, Muravidék és Slovenske gorice területén is.41 A halomsírok jellegzetességeire a Gyertyános közvetlen közelében feltárt halomsírokon végzett kutatásokból következtethetünk. A halomsírokban többnyire egy személy hamvasztott maradványait helyezték el. Az első és a legegyszerűbb temetkezési forma a kezdetleges felszíni égetett sír volt, amelynél az elhamvasztott csontokat, az elhunyt hamvait és a sírkellékeket egy négyzetméteres területen szórták szét. Jóval ritkábbak voltak a kővel kirakott sí-41 Šavel, Najstarejša poselitev Prekmurja, 10. old. In: Kronika: časopis za slovensko krajevno zgodovino 39, Ljubljana 1991 39
