Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)
A régió népzenéjéről
20 MURAVIDÉK! MAGYAR NÉPZENE Az 1938-as születésű Gyurica Józsefné széles körű daltudása szintén a legkülönbözőbb műfajokat foglalja magában (7, 9-11, 21, 32, 33, 68, 80, 87, 116, 119, 146, 187-189). Tiszta, biztos intonációja alkalmassá tette arra, hogy társaival együtt a templomi éneklést vezesse Alsólendván, amikor ott nem volt magyar kántor. Egykorú vele Adorján Lajos, aki csak két dalt énekelt, de bennük tökéletesen valósított meg egymástól eltérő zenei karaktereket: a hajlékony, érzékeny parlando-rubatót egy betyárballadában (88) és a lendületes, táncos karaktert, melyet apró dinamikai különbségek, finom hangsúlyok tesznek különlegessé (52). A gyűjtők idős és középkorú énekeseket keresnek fel, mivel tőlük várható a hagyomány mélyebb ismerete. Muravidéken azonban gyerekekkel is készültek hangfelvételek olyan szokásokról, amelyeket iskolás fiúk végeznek. A lucázás és a Gergely-járás szokását az énekesek a gyűjtés évében is gyakorolták (2, 6, 24). Monográfiánk legfiatalabb adatközlője a nyolcéves Bácsi Juliska. Népies műdalból folklorizálódott új stílusú dalt hallhatunk tőle hibátlan ritmikával, és a nagy hangterjedelemmel is sikeresen megbirkózott (207). Világosan artikulált tájnyelvi szövegmondása arra a reményre jogosít, hogy a következő nemzedékek is ragaszkodnak majd nyelvjárásukhoz. Hangszeres zene Gyermekjáték hangszerek leírását és rajzait közölte Gönczi Ferenc a 20. század elején (Gönczi 1914, 548-550), azonban a hangszeres zenére csak a legkésőbbi, 1998-as gyűjtés terjedt ki. Akkorra a furulyának már csak emlékezete maradt fenn, egy őrihodosi asszony említette, hogy édesapja még játszott rajta. Kedvelt hangszer volt a citera, nemegyszer mulatságokban is ez szolgáltatta a zenét. Apetesházi citerás játéka azonban - a magyarországi zenei táborok egységesítő hatása miatt, ahol sokszor megfordult - már alig őrizte a helyi stílust. A cimbalomnak régi, láb nélküli kisebb formájára, az ún. kiscimbalomra többen emlékeztek. Ezt kiszorította a modem cimbalom, melyet talicskán szállítottak egyik faluból a másikba. Cimbalom nélkül nem volt teljes a zenekar, és még a templomban is megszólalt nagyobb ünnepek alkalmával Dobronakon. Cimbalomfelvétel azonban nem készült. A radamosi cimbalmos megromlott egészsége miatt már hat éve nem játszott, amikor a gyűjtők felkeresték, a csentei cimbalmosnak meg éppen sérült volt a keze. Sokat változott a zenekar összetétele. Több régi lakodalmi csoportképen - melyek a virtuális Szlovéniai Magyarság Nemzetiségi Múzeumából valók - még a hagyományos vonósbanda látható az első sorban. Radamosban Cseke Ferenc prímás szerint a zenekar tagjai a következők voltak: egy vagy két prímás, cimbalmos, harmonikás, bőgős. Lakodalmakban játszottak Csente, Dobronak, Hídvég, Kámaháza, Zsitkóc falvakban. „A környéken a cigányokat nem szerették annyira. Mi nem vártuk azt, hogy füzessenek. Többet kerestünk, mint aki a pénzre vágyott... Délután négy órakor odamentünk, aztán két éjjel tartott a lakodalom, a nép amíg bírta.” Cseke Ferenc nagybátyjától tanult, akinek Kapcán volt bandája. Ő maga először Bánután alakított bandát.
