Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)
A régió népzenéjéről
A RÉGIÓ NÉPZENÉJÉRŐL 15 1992, 196), a hozzá tartozó ének dallama könyvünkben mint karácsonyi köszöntő és karácsonyi ének szerepel más szöveggel (8, 11). A karácsonyi köszöntés időpontja december 24., szenteste. Ilyenkor házról házra járva énekelnek az ablakok alatt karácsonyi énekeket, néha egész éneksorozatokat. A háziak a köszöntést adománnyal viszonozzák. Zalagyertyánosban és Petesházán a köszöntő négy énekből állt (7-10). A szokást Gönczi Ferenc is tárgyalja, az ő idejében még kizárólag fiúk végezték (Gönczi 1914, 267). István és János napján, december 26-27-én zenészekkel mennek köszönteni, szöveges énekekre nem emlékeztek (a Zala megyei falvakkal ellentétben). Újévi köszöntő azonban többféle formában is előkerült. Nevezetes az az ütempáros köszöntő, mely kizárólag Muravidéken ismert (13-15). Szövegének részlete a regösénekével egyezik („Adjon az Úristen ennek a gazdának...”). Őrihodoson kétféle újévi köszöntőt énekeltek felekezeti hovatartozás szerint, a reformátusok az Új esztendő, vígságszerző kezdetűt (16,1 7), az evangélikusok a Nékünk születik mennyei király kezdetüt (18,19). Széles körben ismerik az O, szép Jézus, ez új esztendőben kezdetű, katolikus egyházi népének változatait, melyek a templomi énekeskönyvi alaktól többé-kevésbé eltérnek (20-22). Gönczi Ferenc szerint ezzel köszöntöttek „régebben a 10-12 éves iskolás gyermekek [...] ott, ahol erre a házbeliek engedelmét kinyerték. Azután pedig ’erűt, egissigét, mindenben büőségét, holtuk után üdvössigéf kívántak” (Gönczi 1914, 229). Vízkereszt napjához tartozott a háromkirályjárás. Kótban nagylányok gyakorolták: öten-hatan megálltak az ablakok alatt, és a Háromkirályok napját, országunk egy istápját kezdetű egyházi népénekkel köszöntöttek, majd viszonzásként pénzt kaptak. A szokás már 1939-ben megszűnt, a hozzá tartozó templomi ének változatait azonban Petesházán, Csentében és Kapcán is tudták (23). Tavasszal, március 12-én, Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító emléknapján „Gergő-gyerekek” járják végig énekelve a falut Göntérházán és Radamosban, akiket a tanító választ ki a legjobb diákok közül. Öten vannak, ünneplőruhát, pántlikás kalapot viselnek. Régebben a pántlikás kalap helyett keménypapírból készült, felpántlikázott csákót hordtak (Gönczi 1914, 239). Kezükben kardot tartanak, arra tűzik a szalonnát, amit kapnak, karjukon kosár, abba gyűjtik a tojást. A szokás eredete a középkorba nyúlik vissza. Abból az időből származik, amikor még nem volt kötelező az iskola, ezért toborzással igyekeztek megkedvelteini a tanulást, és énekes adománykéréssel szereztek támogatást az iskolának, a tanítónak. AGergely-járás Nyugat-Dunántúl meg a Felföld néhány falujában érte meg a 20. századot, és úgy tudjuk, hogy Muravidéken gyakorolták a legtovább (24, 25). A naptári ünnepek énekeinek sorát könyvünkben a húsvéti feltámadási ének zárja. Az egész magyar nyelvterületen ismert, dór hangsorú dallamot Muravidéken frig változatban énekelték (26). A jeles napok évről évre való ismétlődése egységes rendbe foglalja a falusi életet és a hozzájuk tartozó, egymástól nagyon eltérő dallamokat. E heterogén dallamvilág eredete a távoli múltba nyúlik vissza, és sok évszázad örökségét egyesíti magában.
