Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
A mindig visszatérő költő emlékére
A mindig visszatérő költő emlékére A magára ismerő és értékeit becsülő közösség tisztában van nagyjaival, valós értékformáló alkotóival. Többen megállapították, hogy a Muravidék - talán évezredes kulturális sokszínűsége és változatos földrajzi adottságai révén - rendelkezik néhány kiváló egyéniséggel, akik - akár a szülőföld szeretetének megéneklésével vagy megfestésével, akár az általános kultúra gazdagításával - nagymértékben hozzájárultak, hozzájárulnak a mások által peremvidéki miliőnek minősített állapot megváltoztatásához. A szlovéniai magyar közösség vonatkozásában a 20. század utolsó harmadának e tekintetben egyik kiemelkedő alkotója volt a tíz esztendeje - 1998. január 8-án - elhunyt Szúnyogh Sándor. A sokszínű művésziélek, akinek teste váratlanul szökött el ebből a világból, lélekben soha nem hagyhat el bennünket, hiszen értékteremtő munkájával örök időkre a tudatunkban, emlékezetünkben érdemelt ki méltó helyet. Mindig van kihez „nyúlni", ha szükségét érezzük a közömbös hétköznapok felszámolásának, mindig visszajön, amikor várjuk, amint azt már egyik versében is hangsúlyosan megígérte: VISSZAJÖVÖK... Hullámvölgy es, jóban, rosszban váltakozó életében neki sem jutott nagyobb elismerés és tiszteletadás, mint amit általában a szülőföld elkötelezett hívei kapnak: életében Sándor sem lehetett „próféta" a Muravidéken. Akkor csak kevesen vallották, ma már azonban sokan tudjuk, hogy a babérkoszorút életében is megérdemelte volna. Korai távozása jelentős űrt hagyott művelődési életünk számos területén, de hiánya főképpen az irodalom
