Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
Hogy ne éljek másnak
Azóta Csak ő és én voltunk igazak csak ő és én voltunk jelen az időben a hallgatás kristályai megtörtek nevét suttogtam nevemet suttogta azt mondta szeret azt mondtam szeretem azt mondta szép vagyok azt mondtam szép vagy azt mondta kellek azt mondtam kellesz azt mondta holnap is jöjjek azt mondtam holnap is jövök közben nagy csorgással dörömbölt az eső az ablakon míg csak fel nem váltották őket a keserű könnyek az arcokon szóltak a harangok sírtak a madarak a csend zokogásba tört és azóta... lelkemet kicsi páncélszekrénybe zárom hogy ne legyen senkié
/
