Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
fák gyökereivel kötődünk a tájhoz
útvesztői Homlokom redői évtizedeket sejtetnek. Agytekervényeim kijátszották az idő útvesztőit. Harminchét tavaszban, ezer indulásban millió szikrát láttam. Sokat verseltem, gondterhelten éltem. Örök kincsemért másokat ért érdem. Agytekervényeim mégis kijátszották az idő útvesztőit és új tavaszokat remélve új győzelmekre készen nekivágtam ismét a JÖVŐNEK.
/
