Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
fák gyökereivel kötődünk a tájhoz
Hó vágy Az eget kémleltem s nevetett rám a nap, a szomszédasszony a lépcsőt seperte és azt mondta: a farkas nem ette meg a telet. Közben Illyés Újévi ablaka jutott eszembe... Mennyi hó van benne! Nálunk az emberek úgy siránkoznak a hó után, hogy az nem igaz. Mondtam lefekszem és hóról álmodom. Fél ötkor ébredtem, nyomban az ablakhoz léptem: a nap tompa fénye ragyogott, de felhők úsztak a horizonton másnap délelőtt megeredt a hó, a gyerekek ujjongtak!
/
