Szabó Mária: Tájszójegyzék (Lendva, 2006)
A gyűjtést 1979-ben kezdtem el, magam ügyéből, mindenféle biztatás vagy rábeszélés nélkül. Az értelmezésnél, amit az utolsó években végeztem, már több személlyel egyeztettem egy-egy szó jelentéséről. Ezenkívül, mivel falun nőttem fel, láttam, hogy a szóban kifejezett munkát, tevékenységet hogyan végezték valamikor, amit aztán az értelmezésben le is írtam. Lehetőségeimhez mérten igyekeztem a legtöbbet öszszegyűjteni. A gyűjtés 2000-nél is több címszót tartalmaz. Ennél három korosztály nyelvjárási változataival találkoztam. Amikor öreganyámat idézem, ő legarchaikusabban beszélt: küecsöt, kuászt, szüvet ismert, és szalánnát küesztött (abált). Viszont anyám kövecsrü tudott, és már szalonnát kövesztött. Azonos generációk között is voltak különbségek. Lakosban szövéskor keszücive kenték a fonalat, hogy össze ne ragadjon. Völgyifaluban pedig pempüt kentek rá. A mieink a kapásnövények soraiban porháluekive borzitották a földet, de a szomszéd iglizte azt. Még a családon belül is voltak eltérések attól függően, honnét hozták az asszonyt. Találunk benne néhány kölcsönvett, idegen eredetű, tájnyelvünkbe már régen beépült szót is: pl. áprénddl, infitál, egrájfiil stb. Gyűjtésemben van néhány olyan szó, amely csak 1-2 betűvel tér el a köznyelvi változatától. Ilyenekből sokat lehetne találni. Vannak olyan tájszavak is, amelyeknek nálunk egészen más a jelentésük, pl. ostoba nálunk lustát jelent. Galiba köznyelven aléltat jelent. A bakszakáll alatt pedig nálunk dús penészt értünk. Amennyiben a szónak nem találtam köznyelvi megfelelőjét, akkor körülírtam, pl. hidegrázás óma. Ha a szó köznyelvi értelmezése részben más, akkor példát írtam tájnyelvi használatából. Sok esetben a tájnyelvi és köznyelvi szó csak akkor nem fedi teljesen egymást, ha a Magyar értelmező kéziszótár szerinti első értelmét tovább boncolgatjuk. 4