Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

ten csendesen énekeltek. Közismert dalokba kezdtek, de a legtöbbnek csak a kezdő sorait tudták, így a végére egynek sem jutottak el.

A fiúk még maradtak volna a Kiss-féle pincében, azonban László kiment a szobából, és hozzálátott a fejtéshez, majd őt néhány perc múlva István is követte. A két fiú megköszönte a vendéglátást, a pince előtt egymást átölelték, és dalolva elindultak hazafelé. László utánuk nézett, és néhány másodpercig bámulta a két legényt. Eszébe jutott, hogy néhány év múlva Lacika is ekkora lett volna, amire könnyekkel teltek meg szemei. Nem engedett azonban az érzékenységnek. A pincébe sietett, és gyorsan mosta tovább a hordót.

Munka közben az motoszkált a fejében, hogy ezek a fiatalok már nem érzik át annyira az elcsatolás döbbenetét, mint az ő kortársai és az idősebb nemzedék. A fiúk akkor még csak legfeljebb tízesztendősek lehettek. És egy tízéves gyerek könnyebben behódol a különböző magyarázatoknak. Az iskolákban bizony erőteljes magyarellenes uszítás tapasztalható, és vannak, akik inkább ama hallgatnak, mint a szüleik intelmeire. Szorongást érzett a szíve táján, amikor rágondolt, hogy az ezután születő nemzedékek már nem is nagyon tudják, hogy egykor ez a vidék is Zala megyéhez tartozott. László tisztában volt azzal, hogy az emberek nagyban különböznek egymástól. A kortársai közül is sokan közömbösen viselkednek. Felfigyelt rá, hogy azok közül is többen, akik vele együtt megjárták a háborút, az elcsatolás első éveiben még csalódottak, bánatosak vagy agresszívek voltak, manapság azonban már mintha elfeledték volna mindazt, ami korábban történt.- László, ha az Isten megsegít engem, akkor a jövő évi termésből már aligha iszom, mert Franciaországban leszek - szólt hozzá István. László észre sem vette, hogy már néhány perce sógora is ott forgolódik a közelében. Nem válaszolt, csak keresztet vetett, mert a távolban akkor szólalt meg a déli harangszó. A harang nagyon szomorúan kongott, legalábbis László érezte keservesnek a távolból érkező hangot.

92