Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

feladat. Alig tíz év múlt el a szörnyű esemény óta, és máris mennyi minden megváltozott. Nagyon nehéz lesz ezen változtatni. Azzal is tisztában volt, hogy minél tovább tolódik ki, annál nehezebb lesz azt megvalósítani. Az is eszébe jutott, hogy az ő Lacikájának az esetleges visszacsatolást nem mondhatja majd, hogy „kisfiam, te is magyarországi vagy”, pedig annyira szerette volna. Az is bántja valamennyire, hogy a plébános úr nem kereste meg. Pedig ő felajánlotta a segítségét. Tisztában volt azzal, hogy egy közönséges parasztemberrel a nála jóval tekintélyesebbek és bölcsebbek nem sokra mennének, de mégis szeretett volna találkozni a pappal.

Gondolataiba mélyedve alig érezte a hideget. A bundával bélelt meleg kabátja, valamint még a háborúból hazahozott csizmája jól védelmezték testét a zord idő elől. Arra is alig figyelt fel, hogy már csak néhány lépésnyire van a pincétől. Édesapjuk halála után a két testvér együtt örökölte a pincét és a szőlőhegyet; nem osztották ketté, mint ahogy azt mások leginkább szokták. Jól kijöttek mindenben egymással. Sem a munkát, sem a bor fogyasztását illetően nem volt köztük vita. Ugyan István nálánál többet megivott a jó kadarkából, de azzal különösképpen nem törődött. Annyi szőlő meg úgysem termett, hogy a bort el tudták volna adni. Az ezer liternyi nemes nedű a munkálatok során és ünnepnapokon elkelt. A tavalyi termésből szegény Lacika torjára is kellett. Bárcsak másképpen lett volna! Nem ért rá viszont tovább gondolkodni, mert megérkezett a pincéhez.

A három részre osztott épület legnagyobb helyiségében, a szobában kellemes meleg fogadta. István már az ebéd készítéséhez is hozzálátott. Készült a disznópörkölt és főtt burgonya.- Úgy gondoltam, hogy előbb elkészítem az ételt, és majd utána látunk hozzá a munkához. Három óra sem kell a két hordó lefejtésére -javasolta István.- Rendben van - válaszolta László -, nekem jól fog esni az étel, mert reggel alig tudtam enni.- Előtte igyál meg egy pohár forralt bort. Én már fél bögrével megittam. Arra az ebéd is elkészül.- Iszom egy keveset. Hosszan beszélgettem a Mihával. Tudod, azzal a jóforma „begune” fiatalemberrel a temetőben. Ha minden szláv olyan volna mint ő, akkor talán mindannyiunknak kevesebb baja lenne - mondta László.

88