Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
Sietve lépegetett hazafelé. Az életben azonban vannak véletlenek. Egyszer csak valaki kilépett eléje az útra. A pap volt. István ugyan hallotta Vendel bácsi mondókáit, azonban nem hitt az egészben. Ismerte az idős ember füllentő természetét, ezért úgy gondolta, hogy a halott pap visszajárása csak egy újabb mese. A váratlan találka kapcsán azonban nagyon megijedt. Hirtelen mozdulni, szólni sem tudott, de még szaladni sem volt képes. Nem is volt rá szükség.- Ne féljen tőlem. Ugye maga Kiss Lászlót keresi? Talán a sógora? - kérdezte tőle nyugodtan az egykori plébános.- Igen, én volnék.... - válaszolta alig érthető hangon a fiatalember.- Lászlót becsukták ezek a gazember csendőrök. Intézkedtünk már, hogy reggel a bíró azonnal engedtesse ki. Nyugodjanak meg, minden rendben lesz. Lászlónak mondja meg, hogy becsületesen cselekedett, és köszönöm a segítségét - tette hozzá a pap, és minden további magyarázat nélkül eltűnt. Istvánnak úgy tűnt - amint azt Vendel bácsi mesélte -, hogy a föld nyelte el. Mindez éppen a temető felé vezető mellékút közelében történt. István óriási léptekkel rohant a Korona Szálló felé. Egy-két percen belül meg is érkezett a szállóhoz, de már az ajtó zárva volt. Kénytelen volt folytatni az utat hazafelé. Az általa léleknek vélt pap szavaiból nem sokat értett. Nagyon félt, teljesen inába szállt minden bátorsága. Holtfáradtan érkezett haza. Még koromsötét volt, hiszen nyárutókor már jóval később kel a nap. A három asszony azonnal ezer kérdést szögezett feléje.- Valami a halott pap és László között történt, mert megköszönte a segítségét - mondta lihegve István.- Kinek a segítségét? - kérdezte sírva Mariska. - Csak nem az én urammal bánt el az irgalmatlan teremtés?- Nem értek én az egészből semmit. Amikor a fekete ruhás jelenést megpillantottam, akkor azt gondoltam, hogy azonnal szörnyethalok — magyarázta tovább a lihegő ember.- Téged is bántott? - kérdezte a felesége.- Nem, hozzám sem nyúlt. Csak azt mondta, hogy a csendőrök Lászlót bezárták. De azt ne kérdezzék tőlem, hogy miért, mert én nem tudom. Azt sem tudom, hogy miért nem ment a szerencsétlen fuvarost keríteni, amikor Korjak orvos éjfélig várt rá. Nem tudok semmit! Ezentúl csak verőfényes nappal megyek el a városba, én 80
