Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

mézeskalácsból készült lovakat, a kislányok szív alakú kalácsot kaptak, amelynek a közepében egy kis négyszögletes tükör díszel­gett. Erzsiké még ehhez hasonlót a kezében soha nem tartott, ezért nem győzte a tükörben arcvonásait szemlélni, kicsi grimaszokat vágva. Óriási volt az öröm a gyermekek körében. Abban az időben a szegényebb falusi családok csak ritkán tudtak ilyen kiadásra pénzt keríteni, hiszen a kis megspórolt pénz másra kellett. Lászlót nem vonzotta, hogy a Szarjas-féle pincénél egy pohár borért sora­kozó emberekhez csatlakozzon, és pénzért igyon, szívesebben tett eleget gyermekei kívánságának. A nagyobb fiúkkal minden ilyen alkalmat arra is felhasznált, hogy a szentmise után megnézték Ha­dik Mihály múmiáját, amelyet a századforduló előtt helyeztek el a kápolna e célra megépített, üveggel védett sírboltjába. Addig a kápolna alatti sírok egyikében aludta örök álmát a legendás török­verő, valójában a nevezetes hadvezér, gróf Hadik András édesapja.- Nézd csak édesapám, látom Mihály bácsi fején a török szablya helyét - mutatott rá a koponyára a középső fiú, amelynek már valamennyire megrongálódott részén egy vágást képzelt el. László nem látott semmilyen nyomot, de azért csak bólintott fia lelkes állítására, és úgy tett, mint ha ő is nagy érdeklődéssel figyelné azt.- Édesapám, ugye nem akartak ártani a grófleány szülei Hadik Mihálynak, nem egy várbeli katona ütötte ölte őt meg? - kérdezte a kisfiú a szóban forgó legendák egyik változatát az édesapjától.- Nem kisfiam. Pontosan azt sem lehet tudni, hogy udvarolt-e Hadik a grófkisasszonynak. Azt tartja a monda, hogy ezt a vitéz férfiút sok török katona kergette. A lova lába a domb alatti bozót­ban megbotlott, és ott fogták őt el. Ő ugyan hősiesen hadakozott, és bizonyára akkor kaphatta az általad észrevett kardvágást is. A túlerővel azonban nem bírt, és állítólag valahol a Kanizsai út menti akácosban lelte a halálát. Amint azonban mondottam, ez csak a sok monda egyik változata Hadik Mihályról. Még édesapámtól hallot­tam, hogy az egykori alsólendvai aljárásbíró bebizonyította, hogy vitézünk a mondabeli feltételezéseknél sokkal később, valamikor kétszáz évvel ezelőtt halt meg - mesélte László. Nem vette tőlük zokon, hogy számukra rokonszenvesebbek voltak a Hadikról szóló romantikus történetek. A gyermekeknek eszükbe sem jutott, hogy a szép ajándékot, a lovak és szívek alakját öltő süteményeket megegyék. Az számukra valóságos emléktárgynak számított. Mennyire tudnak majd hen­68

Next

/
Thumbnails
Contents