Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
azt, és a szürke mindennapok szokásos velejárójává vált a szenvedés. Az embereket sokkal inkább a mindennapi megélhetés keserves gondjai foglalkoztatták. Erről beszéltek leginkább.- Azt mondod, hogy az iskolákban is szlávul taníthatnak. Hát ez szörnyül - háborodott fel András.- A magyar iskolákat kezdetben meghagyták, azóta viszont lassan felszámolják azokat. Alig maradt meg máig egy-két magyar tannyelvű iskola az egész Mura mentén. Egyre több esetről hallunk, amikor az idegen nyelvű tanító önkényesen megváltoztatja az iskola tanítási nyelvét. Éppen a múltkor hallottam a szőlőhegyen a hetésiektől, hogy az egyik faluban a szülők nem is akarják gyermekeiket az iskolába elengedni. Azt még nem is említettem, hogy a kedves papunknak, az esperes-plébános úrnak is el kellett menni innen. Elüldözték őt, az ablakát többször betörték. Pedig alkalmazkodott szegény, amennyire csak tehette, azonban mégsem tudta elfogadni a kiszolgáltatott helyzetet. Főleg az bántotta, hogy a magyar nyelv egyre jobban kiszorult a mindennapi életből. A Varga Pista szerint még hosszan is meghagyták tisztségében, hiszen az utolsó pillanatig olyan szép, a magyar ember fülének tetsző prédikációkat mondott, hogy az egyházi főméltóságok sem képesek annál színvonalasabbra. O tartotta bennünk a reményt. Most már azonban három éve ő sincs közöttünk. Helyébe egy szlovén pap került, aki ugyan tisztességesen beszél magyarul, azonban ő volt állítólag az elcsatolás egyik határozott támogatója. így látszatra nekünk eddig semmi rosszat nem tett, de ő nem arra buzdít bennünket, hogy „bizakodjunk, hiszen lesz még magyar feltámadás”. Pedig mi ezt akarjuk hallani. Mi úgy neveljük a gyermekeinket, hogy ne kelljen nekik szégyelleni a származásukat és anyanyelvűket. Azt viszont csak akkor lehet elérni, ha megváltozik a helyzet!- folytatta még buzgóbban László. Aztán mintha megijedt volna a saját hangjától, halkabban kezdett beszélni. - Nem kellenek az ezeréves határok. Aki nem akar Magyarországhoz tartozni, azt hagyni kell olyan országban élni, amelyiket ő a sajátjának érez. Mi azt szeretnénk, hogy minket, akik igazságtalanul, megkérdezés nélkül taszítottak idegen ország fennhatósága alá, csatoljanak viszsza az anyaországhoz.- Hol van most az egykori plébános úr, lehet azt tudni? - érdeklődött András. 57
