Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
aláztatást. Be akarnak vonultatni a szerb hadseregbe, a magyar feliratok helyébe ismeretlen nyelvű szövegek kerülnek, én pedig kiszolgáltatottan és tanácstalanul állok mindezzel szemben. Egyre jobban félek, hogy a jövő sem hoz számunkra semmi kedvezőt. Első leszek, akár most azonnal is, hogy újra fegyvert ragadjak. Talán itt kellene egy felkelést szervezni, akkor netán könnyebben jöhetne a segítség odaátról is - mondta szokatlan hévvel László. Az addig csendben botorkáló sógora csak most szólalt meg:- Nem hiszem, hogy mi magunk bármit is tehetünk. Nézd csak meg, hogy ebben a néhány hétben mennyi katonát és csendőrt küldtek ide. A magyar tisztviselőket meg mind elűzték. Az emberek félnek és nem mernek semmit sem tenni. Ha valaki szót emel, azonnal ellátják a baját. Szerintem várni kell valamennyit. Közben a magyar kormány is csak kiharcol valamit az érdekünkben.- Csak kerülne a kezembe az a néhány bujtogató, agitáló antikrisztus, akik ezeket a szerbeket a nyakunkra húzták, bizony mondom, hogy aligha volna még egyszer kedvük magyar emberrel találkozni - vágta rá dühösen Lajos bácsi. Közben megérkeztek Alsólendvára, és egyre több csoport ember közeledett a templom felé. A beszélgetést nem folytatták, mert már akadhatott valaki, aki netán feljelentette volna őket. Arra végképp nem volt szükség. Az emberek gyanakvók lettek és erőt vett rajtuk a félelem. A templomban több mécses világított. A szépen feldíszített fenyőfák - szegényes, megalázott körülmények között is - igazi karácsonyi hangulatot varázsoltak. Amikor a kórus énekelni kezdte a Csendes éjt, a zsúfolásig megtelt templom legtöbb hívője könynyes szemmel csatlakozott az énekléshez. A csillogó könnycseppek egyszerre reményt és bánatot tükröztek. A második padban egy idős ember hangosan felzokogott. Állítólag két fiát veszítette el a háborúban. Számára már a Karácsony sem jelenthet nyugalmat, az ő életéből a békét, a vígságot és a reményt kiszakították az elmúlt esztendők tragikus eseményei. Egy fiatal hajadon, egy tekintélyes alsólendvai ügyvéd lánya ugyancsak feltűnően sírt. Az édesapját kényszerítik tisztsége és a város elhagyására. Számára bizonyára ez az utolsó karácsony Alsólendván. A plébános úr lassan, ünnepélyes hangon kezdte a liturgiát. A latin szöveget is értették a hívek. Azonban mindenki a prédikációt 37
