Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

Világosodni kezdett, amikor megpillantotta kedves kis faluja első házát, amelyiket a domboldalba építettek. A szőlőhegyről hazamenet egykor százszor tárult elébe hasonló kép. Igaz, nem a napnak ebben a korai időszakában. Az utcának csak kis része ékelődött a dombok tövébe, a falu többi részét teljesen sík területen építették fel. A kora reggelen senki nem járt még a faluban. Néhol a kutyák csaholtak csak hangosan. Reggel hat óra körül érkezett meg a családi házhoz.

Amikor elment hazulról, volt egy kis fekete kutyusuk, a Bodri. Úgy gondolta, hogy talán az a kedves kis jószág köszönti majd őt először. Nem köszönthette sajnos, mert még tavaly elpusztult szegény, amint azt később megtudta. A házból semmilyen fény sem sugárzott. Hirtelen megijedt és arra gondolt, hogy van-e benne valaki. A legsötétebb képzetek is megfordultak egy pillanatra a gondolataiban, azonban az udvar rendezettsége láttán megnyugodott. A szalmatetős kis ház lakói még pihentek. Valóban már csak pihentek, hiszen László a falat érintve, a kis ablak nyílásán keresztül hallotta, hogy egy ismeretlen hang azt kérdezi odabenn, ugyan ki jár a ház körül, mert valami nesz hallott.

László ennek hallatára megkopogtatta az ablakot. A következő néhány perc örömét nem lehet leírni. Az örömkönnyek és ölelések ezrei sugározták be a korai szeptemberi reggelt Kissék tisztára meszelt szobájában. A kérdések sokasága csak akkor szűnt meg, amikor a fiú a nagy kimerültségtől kora délelőtt az asztal mellett elaludt.

30