Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
lak, amikor a háború elején bevonultam és kezet szorítottunk annak reményében, amit akkor annyiszor hallottunk, hogy amire lehullnak a falevelek, akkorra ismét találkozunk. Azonban mennyi falevél hullott le már azóta! Az orosz falvakban még a tűlevelű fákról is lehulltak a tüskék a nagy hidegben. A monarchia hadseregében 1914 nyarán ígérték, hogy „amire lehullnak a falevelek, arra minden katona otthon lesz”. A sors azonban másképpen akarta, II. Vilmos német császár reményei nem váltak valóra. Sem a gyors győzelemből, sem a későbbi sikerekből nem lett semmi. Bekövetkezett a katasztrófa, a teljes kilátástalanság és az iszonyatos nyomor. Katonák százezrei több éve a lehullott falevelek alatt, ismeretlen sírokban pihennek, idegen népek idegen földjében. Ilyen körülmények között érthető volt azok öröme, akik a vészt túlélték. A járványok és az éhínség is állandóan pusztítottak, azonban a zalai fiúk akkor attól már nem féltek.- Üdvözöllek Jánosom, de jó, hogy te is végre eljöttél! - örvendezve fordult László a hozzájuk képest rendezett külsejű, civilbe öltözött fiúhoz.- Az őrmester úr jó hírekkel jött - vágott közbe András. - Hallgassátok csak meg!- Nem biztos, hogy jó hírrel tudok szolgálni, hiszen én már nem tudom, hogy ebben a kilátástalan világban kinek mi a kedvező. Számomra ugyanis sajnos ez sem jó. Egyébként én is örülök a találkozásnak, hiszen már alig vártam, hogy kitehessem a lábam a nagybácsi házából. A szívem szakadt volna meg, ha még tovább kellett volna a nagynéném zokogását hallgatni. Sajnos, az egyik hazatérő fiú a közeli utcából meghozta a szomorú hírt, hogy a Lajos fiuk meghalt. Megfagyott szegény valahol a Kárpátokban, amikor a visszavonuló szerelvényeket elragadta a hóvihar. A vagonok csak több nap után tudtak elindulni. Közben százával fagytak meg a katonák, köztük a szerencsétlen Lajosunk is - mesélte a fiatalember szomorúan.- Azon egy csöppöt sem csodálkozom - jegyezte meg István.- Valóban nem tudom, hogy mennyire jó ez a hír számotokra - folytatta az őrmester én azonban úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a kínálkozó lehetőséget. Szülőfalum közelében valamilyen nagy építkezésre kerül sor. Munkaerőt keresnek, mégpedig sokat. Azt üzente édesanyám, hogy talán kétszáz munkást is azonnal alkalmaznak. Nagy azonban a tolongás a 18
