Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

A nagy vesztes

mennyi hasonló sors van még ebben a szerencsétlen Kárpátmedencében. A szíve körül egyre erősebbek lettek a fájdalmak.

Amikor a többiek visszatértek a házba, László már visszatért mély lelki kalandozásából. Nem mondott ő semmit senkinek, még a fizikai fájdalmairól se beszélt. Ilus és családja nemsokára elbúcsúztak, mert időben el kellett menni az autóbusz-állomásra. Pali csak másnap tervezte az elutazást, így este, hosszú idő után először László kedvesei társaságában térhetett nyugovóra. Azt akkor még nem tudhatta, hogy számára ez lesz az utolsó éjszaka a családi házban.

Másnap reggel László korán felkelt, hogy meleg legyen a konyha, amire a fia és az unokája felébrednek. Éppen egy nagy öl fával a kezében kilépett a faházból, amikor az utcai ajtónál megpillantotta a postást. Egy sürgönyt hozott, amelyből kiderült, hogy Mária leánya a zalaegerszegi kórházban meghalt. László alatt hirtelen elfogyott a föld. Úgy érezte, hogy zuhan a mélységbe, és nem tud semmiben megkapaszkodni. Ez már a harmadik gyermeke volt, aki korai halálával megelőzte őt. Lelki kábultságában valahogy még bevánszorgott a házba, ahol végképpen elveszítette az eszméletét. A konyha közepén találta meg ót a fia. Gyorsan orvost hívattak, aki feltételezett szívinfarktussal Kiss Lászlót a muraszombati kórházba utalta. Mindez karácsony előtt egy nappal történt. Az ünnepek alatt ismét sok új hó esett. A takaros kis falusi házat majdnem teljesen belepte a fehér hótakaró.

László életét akkor még ideiglenesen megmentették. Később azonban már nem tudott lábra állni, és a következő néhány hétben nagyon sokat szenvedett. Az állapota teljesen megromlott. Ilus leánya viselte gondját a muraszombati lakásán. Nagy bánatában azonban beszélni se akart. Sokszor kiáltott valamit, de a legtöbbször a hangoknak nem volt igazi értelme. így vesződött szegény egészen tavaszig, amikor egy lágy áprilisi reggelen magához szólította őt a Teremtő.

203