Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
A nagy vesztes
ni. A jövőt pedig csak úgy lehet szebbé tenni, ha becsületes ember vagy. Ha tanulsz, akkor művelt leszel, és nem tudnak annyira becsapni. Akkor a nemzetednek is a javára lehetsz. Itt nálunk nagyon kevés az olyan magyar ember, aki ismeri a valós történelmünket. A fiatalabbak már nem járhattak színvonalas magyar iskolákba, még anyanyelvükön sem tanulhattak kellőképpen. Idegen nyelven pedig mindig nehezebb elsajátítani a tudományt. Nem tudok megszabadulni attól a sújtó gondolattól, hogy itt néhány évtized múlva már nem lesz értelmes, magyarul gondolkodó ember. Az pedig ennek a vidéknek csak rosszat hoz, mert egy természetes folyamat szakad meg, amelyik ezer évig tartott. Ez ellen kellene valamilyen gyógyírt kitalálni.- Maga szlovén nyelven is tud beszélni ? - kérdezte a Pali gyerek.- Valamennyire megtanultam azt a nyelvet is. Én tisztelem és becsülöm a szomszédaimat. Ha itt érvényesülni akar az ember, akkor valamennyire a térségben élő más nemzetek nyelvét is meg kell tanulni. A baj ott kezdődik, hogy közülük sokan nem hajlanak a mi nyelvünk megtanulására. A többségre leginkább sajnos ez a jellemző, habár kivételek azért akadnak közöttük is - állapította meg László. A nagy beszélgetés közepette egyszer arra figyeltek fel, hogy valaki kopogtat az ajtón. László kilépett a szobából. Még egy kellemes meglepetés várt reá. Ilusék érkeztek meg Muraszombatból. A váratlan találka a véletlen műve volt, de nagyon jólesett mindenkinek. Hosszú beszélgetés kezdődött. Mindenről szót váltottak, Máriáról, a földekről, még közvetve az örökléssel kapcsolatos kérdésekről is. Az utóbbit László tette szóvá. Abban mindannyian egyetértettek, hogy Máriának segíteni kell. Amint megtudják, mi a helyzet az egészségével, azaz mennyire súlyos a betegsége, azonnal a segítségére sietnek. Akár mindkét földet el kell adni, amenynyiben abból Mária számára valami reménykeltő származik, állapították meg a testvérek. László gyermekei azt is felajánlották az édesapának, hogy őt szívesen a családjukhoz fogadják. A véletlenszerűen sikeredett találkozás ugyan már nem hozta magával azt a régi, családias légkört, amilyen egykor a Kiss házában honolt, azonban László hosszú idő után így is nagyon jól érezte magát. 200
