Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
A nagy vesztes
mindketten, az apja meg a nagyapja is, igencsak elszomorodtak Mária néni miatt.- El is mentem volna már hozzátok, ha ez a nagy hó nem esik. A tervemben volt. Megígérem azonban, hogy ha az egészségem engedi, tavasszal mindenképpen ott leszek - mondta határozottan a nagyapa az unokájának.- Büszke vagyok rád, édesapám, mert még most is, közel a hetvenedik életévedhez, egyedül megbirkózol a munkával, a napi nehézségekkel - szólt elismerően Pali az édesapjának.- Hát tehetek én mást?! Bezzeg ha szegény édesanyád élne, akkor minden másképpen lenne ennél a háznál. Akkor még tehenet is tartanék, meg nagyobb rend is lenne a házban. így azonban meg kellett válnom az utolsó szarvasmarhától is, mert amikor eltörtem a lábamat, nem volt egyéb megoldás. Most már nem is bánom. Őszintén be kell látnom, hogy nem való az már nekem - magyarázta László. Közben forrott a leves a sparhelten. A konyhát kellemes, hazai húsleves illat árasztotta el. Az ebédet jóízűen elfogyasztották, majd Pali vállalta az edények elmosását. László közben a Palikával átment a szobába, ahol néhány fényképet és egyéb érdekességet mutatott neki.- Nagypapa, én itt ebben a környezetben nem érzem azt, hogy most nem Magyarországon vagyok. Itt minden éppen olyan, mint bármelyik zalai faluban - állapította meg az unoka.- Miért is lenne másképpen, hiszen itt is hasonló emberek élnek, mint tőlünk három-négy kilométerre keletebbre. Sajnos, most már kevesebben, mint egykor, mert a magyarok száma mindig fogy. Nem tehetünk mi semmit az ellen, meg hát sajnos korábban sem tehettünk, hogy ezt a határt ide közénk húzták. Tudod, eddig nagyon nehéz volt, mert még át sem lehetett járni ezen a szörnyű korláton sok-sok évig. Azonban bízom benne, hogy te itt úgy fogsz majd egykor közlekedni, hogy nem is tudod, mikor keltél át a határon - reménykedve mondta László.- Ezt nagypapa hogy érti? Hogy ismét Magyarországhoz fog majd tartozni ez a vidék? - kérdezte érdeklődve a kis Pali.- Nézd, én nem tudom, hogy lesz-e itt még határváltozás. Ezt mindig a politikai helyzet dönti el. Arról pedig még a legnagyobb jósok sem tudják, hogy miként alakul a jövőben. Ha őszinte lehetek hozzád és önmagamhoz, én most már inkább azt szeretném, 198
