Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

A nagy vesztes

- Isten hozta, édesapám - lépett feléje Mária, és átölelte az édesapját. László is viszonozta a köszöntést. Azonnal észrevette, hogy Marika nagyon megváltozott. Felismerte, hogy leányával valami baj van, mintha beteg lenne, de nem szólt semmit, csak követte őt a házba.- Isten hozta szerény hajlékunkban - szólt hozzá a veje, és nyújtotta feléje a kezét.- Úgy gondoltam, hogy ha már ti nem szánjátok el magatokat a hazajövetelre, eljövök én ide. Mint látjátok, én még fiatalosan mozgok. Nemrég ugyan eltört a lábam, de már csak a helye fáj. Hála Istennek, hogy most már nem kell egy napot utazgatni, mivel végre megnyílt itt is a határátkelő - magyarázta László.- Tudja, papa, mi csak szegényesen éldegélünk. Egészségünk sincs, meg pénzünk se, hogy bárhova is elmenjünk. Megvert bennünket a jóisten - mondta szomorúan Péter, és szeméből folytak a könnyek.- Mi van veletek? Hiszen Mária nem írt semmi rosszat. Történt valami, amiről én nem tudok? - kérdezte aggódva László.- Az én egészségem nagyon rozoga. Dolgozni semmit nem bírok. Őszintén mondom, hogy elment a kedvem az élettől is. Két munkahelyen is elkezdtem az ötvenes években dolgozni, de sajnos sehol sem engedte az egészségem, hogy állandósuljak. A föld, amit még meghagytak nekünk, nem terem semmit. A szőlőt is újra kellene telepíteni, de arra nincs pénz. A gyerek az ősztől Zalaegerszegen jár iskolába. Ó, ha látná, milyen szép legénnyé cseperedett a mi Karcsink! Hála Istennek, hogy bekerült abba az iskolába, talán még ember lesz belőle. A kis pénzem az mind rámegy - számolt be hányattatott helyzetükről Gerencsér Péter. Mintha akart volna még valamit mondani, de mondandóját hirtelen abbahagyta.- És te, Mária, te semmit se szólsz? Édesanyád halála óta nem is láttalak. Miért nem írtál nekem a gondokról, ha vannak ilyenek? Hátha tudtam volna segíteni valamit. Igaz, én is, amióta özvegy vagyok, csak tengődöm, de mégis jobb, ha tudunk egymás bajáról - fordult a leányához László.- A szomorú életünkről nem szeretek beszélni. Ha már egyszer így hozta a sorsom, hát tűröm a bajomat - válaszolta Mária. Érződött, hogy szűkszavúsága valamit takar. László számára ez meglepő volt. Erről a gyermekéről csak a legjobbat gondolta, most pedig úgy tűnik, hogy éppen vele történt valami nagy baj.

191