Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
A nagy vesztes
- Isten hozott, édes barátom! Mennyire örülök, hogy még egyszer az életben láthatlak! - köszöntötte László az idegent, és a két idős ember egymás vállára borult. A jövevény nem volt más, mint a Heves megyéből hazalátogató Németh András.- Hát bizony annak már sok-sok esztendeje, hogy itthon jártam. Miután a Feri unokaöcsém megírta, hogy megnyílt itt a határátkelőhely, úgy határoztam, hogy még egyszer meglátogatom a szülőföldemet. Pedig úgy magamban a második világháború után eldöntöttem, hogy én ugyan ide többet be nem teszem a lábam. A honvágy mégis erőt vett rajtam. Döntésemet nagyon befolyásolta, hogy te is még élsz. Valami azt parancsolta, hogy kell még veled egyszer találkoznom ebben az életben - magyarázta hazajövetelét a még mindig bőbeszédű András. A rokonsághoz érkezett, mert a családi házat még a harmincas évek végén eladta, miután édesanyja és nagybátyja meghaltak.- Nagyon örülök ennek a napnak, András. Én is sokat gondoltam rád. írtam is neked néha egy-egy üdvözlőlapot, de te tudtommal csak egyszer válaszoltál azokra. Nem baj, az a fontos, hogy most itthon vagy - mondta örömtől könnyes szemmel László.- Te László, te ezt őszintén mondod, hogy itthon vagy itt? Te elfogadtad, ami velünk történt, amit ezek a mi nemzetünk ellen tettek? - kérdezte hangosra emelve a szót András.- Nyugodjál meg, kedves barátom. Tedd ide mellém azt a széket- mutatott rá László a közelben levő karosszékre -, mert az én sánta lábammal nem tudok még nagyon mozogni. Az előbbi kérdésed után egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha ismét húszévesen az Isonzó völgyében vagy Kőbányán lennénk, és a szokásos beszélgetésünk zajlana - szólt lelkesen László, majd egy nagy levegővétel után, komorabb hangnemben folytatta: - Igen, kedves barátom, én itthon vagyok ezen a tájon. Húzza bárki bárhol is a határt, nekem itt ez a föld a szülőhazám. Értem a felháborodásodat, sőt nap mint nap szemtanúja és szenvedője vagyok az itt élő magyarság hányattatott sorsának, azonban most még inkább meg tudom érteni, hogy mit jelent az ember számára a haza. Akkor is, ha az én hazám már csak valahol a gondolatban létezik, valahol a szívem és a tudatom mélyén. Akkor is, ha egy fiam, akit annyira szerettem, azért pusztult el valahol az orosz földön. Erősen kötődöm ehhez a szegényes hajlékhoz, ehhez az udvarhoz, a faluhoz, a tájhoz. A szülőföld és a haza persze nem teljesen azonos. A haza 178
