Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
A front árnyékában Az ágyúk már csak valahol a távolban szólnak, puskaropogást sem hallani a közelben. Szinte hihetetlen! Négy esztendő során egyéb sem hallatszott, mint a puskák zaja, a közeli és a távoli lövöldözések, haldoklók vészkiáltásai, sebesültek zokogása. Nem lehetett egyebet látni, mint iszonyatos, emberhez méltatlan nyomort. Igaz, a bevonulás előtt otthon nemigen tapasztalták a háború hangulatát, de 1915 februárjától annál több szörnyű eseményben volt része a két fiatalembernek. Ilyen előzmények után érthető, hogy gondterhelten töprengnek azon, mi is történik ezekben az őszi napokban az Isonzó völgyében, amikor ilyen furcsa nyugalom köszöntött a tájra. Azon a vidéken, ahol éveken át annyi csata zajlott, már csak a háborút látja a szem a környék valamennyi zugában, a meredek, szurdokos hegylábak alatt a könyörtelen harcok egykori zaja visszhangzik. A háború beleszívódott a nyomorult emberek bőrébe. A körmeik alatt és a csontjaik mélyén egyaránt érezték annak fájdalmát, bűzét. A két bajtárs hasonló furcsállással fogadja ezt a csendet, mint békeidőben a leszerelő katonák a hazaérkezés első napjait. Még ha kedvező, kellemes pillanatok is ezek, mégis nagyon szokatlanok. Nem messzire az Isonzó medrétől, két jókora kőtömbön ülnek, a több tíz kilométerre nyugatabbra húzódó, Piave-menti harcvonaltól visszavont ezredek többi legénységétől mintegy százméternyi távolságra. Nem sejthették, hogy a főparancsnokság milyen tervekkel áll majd elő, azt még kevésbé tudhatták, hogy csupán néhány nap választja el őket a padovai fegyverszüneti megállapodás megkötésétől. Mindez különösképpen talán nem is érdekelte őket. Vagy talán mégis?! A hazáért ők büszkén kiállnak, fiatal életüket, reményeiket ennek az egy célnak, a szent haza megmentésének szentelték. Az öldöklő puskagolyók zivatarában azt is megtanulták, hogy egy ember élete a háborúban semmit nem ér, és még kevesebbet jelent. Azonban azokban a könyörtelen napokban a haza iránti hűség szívükbe és lelkűkbe egyaránt beférkőzött. A bevonuláskor nehéz volt elhagyni a szülői fészket, a falu fiataljait, a kellemes nyáresti szórakozásokat, azonban az idő múltával megváltozott minden. A fronton, először Galíciában, majd az orosz fagyban, és végül itt, az 7
