Varga József: Az apró pásztortüzek bennem égnek… (Lendva, 2005)
Feszülnek a fásult idegszálak
Inni a tavasz fényborát, mámorba ölni vágyó fájdalmat, búsbetyáros gondolat-dalokat. S ha esőfoszlány hullna is patak-ereimre, hallhatnám víg hangját, csobogó vérbő-dalát, vetések sarjadását, virágok dús illatát: új világ-harmóniát. Jó lenne bár időt nyerni; kártyán, cserebere-gombjátékon. Feledni bánatot, gúnyt, gondokat, a lélek polip-fojtását, a zuhanó nyomást és halál-kacagást. Nem lenni Senki már, csak Ember és Semmi más, s nem tenni egyebet: csak Élni, Élni, Élni! 31
/
