Varga József: Az apró pásztortüzek bennem égnek… (Lendva, 2005)
Magad, hited, fajod el nem adhatod!
Vallomás Sokan megkérdezik tőlem: hol születtem?, hol van az igazi hazám? - Mit feleljek?!... Árpád bősz hadai vertek itten tábort, a Lendva-hegy leve nyújtott nékik mámort. Itt öklelt elnyomót Dózsa, parasztbarát, büszkén vállalva a megtorló szégyenfát. Kevesen őrzik már hős Zrínyink szellemét; népe iránt érzett végtelen szerelmét! Kuruc-labanc átok Vak-moraja zajlik, sötét pincék mélyén tárogató alszik. Emlékét védi még a szúette főfa, a füzes berek alján görnyedő tőfa. Itt van az én hazám! A Murántúl ölén. Búzatáblás fénylő égbolt ível fölém. Boldog eke szántja a gazdag földtestet, barázdaszőnyegbe vet most új életet. A vén Lendva-patak sok gyárkémény őre, az itt élő népek ringató bölcsője! 16
/
