Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Óda a hazatérőhöz

(13

magát a végtelen róna, ki nem elégített gyönyörű lány, Pannónia. Nem ágrólszakadt, nem kiűzött horda,

fejedelmi arc és fejedelmi külső. Hogyan is kezdhetnék ki a súlyos palástot fém-molyok?

(A fátyol alól is könnyű angyal mosolyog.) Csernoch János azóta is visszakéri, „amit életében megmenteni nem tudott”. Aradon csákányos kezektől, a Téren mákonyos eszméktől megtépázva az allegória, s a Kerepesiben kuncog a mosottkő... - szegény, szegény Mayer-Zala.

Vágd bele a vésőt, formáld kalapáccsal, ha kell, hogy harangként konduljon, hang- és szótalanul ne legyen a száj, lelkedből adj hozzá, csak már mozduljon; és feszüljön az izomzat, adj kezükbe nyilat, vagy hangszert - csak így ne hagyd őket, az elmenőket, a történelem árváit.

Vagy hívd cinkostársadat, az eróziót segítségül,