Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)

viháncoló szélcsikó, s hogy sötétült, szemellenzőit, becsukva napját égi redőnnyel zárta le egy félig kinyílt tulipánkehely, elbocsátva emlőjéről gyermekét, nektárra éhes bogarát, s eloldalgott a csoda is, az akácok hajában fagyöngy bogyója pótolta az éket (bodros dauerjába hajtű gyanánt egy odatámasztott pózna-piszkafa), égbolt alján csillagpor-kométa lebernyeg lebbent.

Reggel lett, s vele az éji csoda is oda, a delirium, a titok, csak a költő sejtése maradt a régi. Az asztalon aszalt szilva, boros-pálinkás poharaira, ahogy az éjjel, úgy most a nap első fénye rászakadt, s sugarával perzselt mindent,

(143