Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)

138)

Bor és vers

Sanyinak

Deszkarepedésekbe bújnék én is, mint neszeid alkonyaikor a hegyen.

De te már

odabenn vagy, kicsi a hely kettőnknek, nem lehet. Megállók hát itt, és sokáig nézem az ajtófélfát, hívó jelre várva, de a marasztalás erősebb még. Mert ma ismét rizlinget iszunk, úgy mondják, marasztal, beszél hozzád, míg megtelik a szívünk vigasszal.

Nemrég még ketten ültünk itt, ma már csak az alkonyfény idézi közös búbánatos dallamaink. De a köszöntő és a dal ma is ugyanaz, mint egykor volt: Dicsérni Istent, ki a bor maga. Jóság, íz, oltalom és haza.

2001. november 4.