Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)

Es szaporodtak a nyögések, a jajok: jaj, elalélok, már élni is csak gyalog.

Gyorsan, gyorsan ide egy szerkesztői szék, vagy ha nincs, intézőnek. Hamar-hamar, csak ülőalkalmatosság legyen, esetleg kanapé, de ha az sincs, jó lesz egy megürült t a n - s z é k. Az sem baj, ha hallgató nélkül, csak legyen egy cím, egy szám, hol nem kopik fel az áll, mibe bele lehet ülni.

S mikor megtelt minden szék, jöhettek az áldomások. Állva fogadások, ülve üdülések, bankettek meg irodalom-nőstények, szukák.

(Még jó, hogy nem sült ki a szemük, s nékünk a pofánk, le.

A költővel elmondhatjuk: ezt is, azt mi is megértünk, mégsem érezzük a levegő súlyát, súlyosnak a levegőt. Sőt könnyűnek, mint születésünk előtt...)