Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)
(125 Csak azt kérem, ha feküdnöm már nem lehet, legalább ülnöm hagyjatok! (Bár el kell ismernem, belőlem is kilóg itt is, ott is a műanyag lóláb.) De ha szólok, ha szóra emelkedik szám, lábaimhoz telepedik a nemzet. Ha szólok, Petőfi, Arany, Ady a lábaimhoz ül, lesik szómat. Attila is tanulhatott volna Tőlem, mint válik szét a szellem és a matéria - s nekem kell szégyellenem a kérdést? Elvtársak: ilyen ember miért nem él örökké? Szent marxok és engelszek, a szocializmus politikai elgarázdálkodói: a lét határozza meg a tudatlant. (Írhatott volna ilyent más is, jelesül?) Kétlem, meg nem is hiányzik. Vesszen mindenki, ki másra, jobbra, szebbre vágy ! Hogy vágjon bele a ménkő! (A rosseb enné meg, dögölne meg a macskája, rühesedne ki!) Gondolataiba begombolom
